Jump to content

összefogás

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

összefog +‎ -ás

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøsːɛfoɡaːʃ]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧fo‧gás

Noun

[edit]

összefogás (plural összefogások)

  1. collaboration, union (the act of working together with others to achieve a common goal)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative összefogás összefogások
accusative összefogást összefogásokat
dative összefogásnak összefogásoknak
instrumental összefogással összefogásokkal
causal-final összefogásért összefogásokért
translative összefogássá összefogásokká
terminative összefogásig összefogásokig
essive-formal összefogásként összefogásokként
essive-modal
inessive összefogásban összefogásokban
superessive összefogáson összefogásokon
adessive összefogásnál összefogásoknál
illative összefogásba összefogásokba
sublative összefogásra összefogásokra
allative összefogáshoz összefogásokhoz
elative összefogásból összefogásokból
delative összefogásról összefogásokról
ablative összefogástól összefogásoktól
non-attributive
possessive - singular
összefogásé összefogásoké
non-attributive
possessive - plural
összefogáséi összefogásokéi
Possessive forms of összefogás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. összefogásom összefogásaim
2nd person sing. összefogásod összefogásaid
3rd person sing. összefogása összefogásai
1st person plural összefogásunk összefogásaink
2nd person plural összefogásotok összefogásaitok
3rd person plural összefogásuk összefogásaik

Further reading

[edit]