A szorongást kiváltó ok egyedi, és a végleges megoldás mindenkinél más lehet. Most olyan technikákat szeretnénk nektek bemutatni, amelyek segíthetnek a gyerkőcnek feloldani a szorongás érzését. Az alapötletek Renee Jain amerikai életvezetési tanácsadó munkáján alapszanak.

Egyelőre felejtsd el a racionalitást!

A gyermeked egy olyan probléma miatt aggódik, ami a számodra nonszensz? Ekkor hiába nyugtatod és mondod neki, hogy nincs miért aggódnia, az agya nem fogja fel a szavaidat. Amikor szorongunk az érzelmeink dominálnak és nem a logika. Különösen igaz ez egy gyereknél. A nyugtatás helyett próbáld ki ezt:

• Álljatok meg egy pillanatra, kérd meg, hogy vegyen mély lélegzetet és tegyél te is így. Lassan vegyétek a levegőt, ez segít az idegrendszeri folyamatok lenyugtatásában.
• Ne tedd semmissé az érzelmeit olyan kijelentésekkel, hogy „Emiatt nem kell aggódni.” vagy „Nem is értem, hogy miért kell emiatt hisztizni”. Ehelyett próbáld megérteni, és, ami a legfontosabb, érezz vele együtt.
• Miután megnyugodott próbáljatok közösen megoldást találni.
• Ne érezzed úgy, hogy rossz szülő vagy, a bűntudat nem segít a gyermekeden. Tudd, te mindig a legjobbat nyújtod neki a lehetőségeidhez képest.

Tanítsd meg rá, hogy a félelmének oka!

Nem véletlenül alakult ki ez az érzés az emberekben, hiszen az aggódás és a félelem, mint védelmi mechanizmus egy evolúciós dolog, ami segít abban, hogy túléljük a veszélyes helyzeteket. Mindenki átél ilyesmit. Mondd el a gyermekednek, hogy amit érez az normális, így nem kell, hogy szorongása miatt azt gondolja, vele van a baj.

Tanítsd meg arra, hogyan álljon két lábbal a földön!

Amikor félünk, előfordul, hogy kicsit eltúlozzuk a dolgokat. Ekkor fontos, hogy a realitás talajára vissza rántsd a gyermeked.

Kérd meg, hogy mondja el egy szorongó gondolatát. Vagy csak gondoljon rá. Ezután gyűjtsön olyan bizonyítékokat, amelyek ezt alátámasztják vagy éppen megcáfolják. Ezek már olyan tények lehetnek, amik segíthetnek abban, hogy az érzelmi reakciót reálisabb dolgokkal írja felül. Hagyd, hadd gyűjtsön érveket és ellenérveket. Például, ha a szorongó gondolat az, hogy az iskolában senki nem szereti, akkor gyűjtsön olyan érveket, ami ezt alátámasztja és olyat is, ami ezt cáfolja.

Ehhez kapcsolódik az is, ha egy jövőbeli képzelt vagy valós dologtól tart a gyermeked. "Mi lesz ha valami így vagy úgy alakul...?" Tanítsd meg arra, hogy a mára koncentráljon, arra, hogy mi van most. Erre a kérdésre próbáljon meg választ találni. Ehhez lélegezzen mélyen és gondolkodjon el rajta.

Ne kerüljétek el a szorongás tárgyát!

Ahelyett, hogy egyetértenél abban, hogy a szorongást okozó dolgokat elkerüljétek, próbáld inkább lépésenként hozzászoktatni. Minden lépcsőfokot addig kell ismételni, amíg az adott lépés könnyebb nem lesz, majd tovább lépni a követkő fokra.

Zárjátok dobozba a félelmeit!

Mindennap szánjatok arra időt, hogy a félelmeit papírra vesse a gyermek. Ne legyenek tabuk, bármit leírhat, lerajzolhat. Amikor készen van, zárjátok egy dobozba és kérd meg a gyerkőcöt, hogy vegyen tőle búcsút aznapra.