Június második szombatján végre sikerült olyan időpontot találni ami majdnem mindenkinek megfelelt és Erzsike szervezésében létrejött a közös kirándulás Bakonybélre.
Nagyon szerencsés volt a dátum kiválasztása, mert kimondottan kellemes kiránduló időnk volt.Az autókázás után „vonatra” szálltunk, DORBI a Csi-hu-hu és kedves jó humorú vezetője szállított minket a Hubertlaki-tóhoz. A Magas-bakonyi erdők mélyén lelhettünk rá a gyönyörű tóra. Nem messze tőle egy kis vadászház is megbújik a fák sűrűjében. Ez a múltban Esterházy-gróf vadászkastély volt, majd leégett és csupán a kis vadászház maradt meg a helyén. A tavat a helyiek csak „Gyilkos tóként” emlegetik. Ez elnevezés ez erdélyi Gyilkos tóból fakad, hiszen szembeötlő a hasonlóság a két tó között. Mindkettő különös ismertető jegye a sok a vízből kiálló az ég felé mutató titokzatos facsonk.
Vezetőnktől sok érdekes dolgot tudhattunk meg a tó kialakításáról és a bennünket körül vevő érdekes fákról, növényekről.
Ezután kettészakadt a kis csapat a vállalkozó kedvűek (nem a legfiatalabb, csak a legfittebb résztvevők), nekivágtak az Odvaskői barlanghoz vezető „néhány „ lépcsőnek, a többiek a tisztáson drukkoltak.
Az egyik legismertebb bakonyi barlang révén rengeteg turistaútvonal és vállalkozó szellemű utazó veszi körbe. Történelme nagyon régre nyúlik vissza, már egy 1037-re becsült alapítólevélben is megemlítésre kerül. Emellett kalandos események színtere is volt, például menekülő pogányoknak később pedig híres betyároknak is menedékül szolgált.
Az elfáradt kis csoport a kiindulóponthoz visszaérkezve még lelkesen végignézte a trófea kiállítást, majd ennél is lelkesebben foglalta el helyét az étteremben, hogy a megérdemelt finom ebédet elfogyassza .Ezt olyan odaadással, megfontoltan tettük, hogy éppen csak odaértünk a Szent Gellért térre, hogy a 60 harangból álló milleneumi harangjátékot hallhassuk.
Különösen az idősebb korosztály nagyon élvezte a tájházában Takács János pápai magángyűjtő anyagából a nosztalgia kiállítást. A tájház raktárnak használt torkospajtáját az önkormányzat és a magángyűjtő közös erővel alakította át kiállítóhellyé, amely sajátos környezetet ad az 1960-80-as évek jellegzetes tárgyainak, játékainak, a korabeli életmód eszközeinek.
Takács János saját irodájának dekorálásához kezdte keresni a régi játékautókat, ami rövid időn belül gyűjtőszenvedéllyé vált. Elsősorban a budapesti és győri lemezárugyárak közkedvelt autói, játékai alapozták meg a mára már sokezressé bővült gyűjteményt. A játék számos egyéb műfajával is találkozhatunk, társasjátékokkal, fajátékokkal hadijátékokkal, könyvekkel, triciklikkel és pedálos autókkal.
A játékhoz hozzátartozik a család, a szülők környezete, a lakás berendezése, a tévék, rádiók, lemezjátszók, filmvetítők világa. Az életmód része volt a posta, a presszó, a mozi, a buszmegálló, az iskola, vásári stand, a javítóműhely, amelyek egy-egy életképet alkotnak a kiállításban. Ezeket a találkozó pontokat számos apróság tesz elevenebbé, egy padon hagyott aktatáska, egy postássapka a biciklin, váza a tévé tetején, asztalra dobott tévéújság, a működő zenegép, vászonra vetített kisfilm.
Ezután rövid autóút vezetett Szentkútra.
Két, a magyar történelemben és Bakonybél történetében fontos szerepet betöltő szent emlékét őrzi a falutól 1 km-re fekvő kedvelt kirándulóhely.
A hagyomány szerint a béli monostort alapító Szent Günther és a később vértanúhalált halt Szent Gellért is e hely közelében töltött remeteségben néhány évet. A község tisztelettel őrzi a két szent legendáját.
Először 1826-ban emeltek az emlékhelyen kápolnát, amelyet a 19. század végén a ma álló épület váltott fel. Ekkor készült a 14 képből álló stáció és a szikla tetején található kálvária Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával.
Három forrás fakad a kápolna előtt, amelyet kőből rakott medencével foglaltak kútházba. A medence közepén dombormű eleveníti fel Szent Gellért e helyhez kötődő legendáját, valamint emlékét egy szintén Szent Gellértet és egy szarvasborjút ábrázoló szobor is őrzi, amely Opra Szabó István zirci szobrászművész alkotása.
A kápolna mellett lépcső vezet egy elfalazott sziklahasadékhoz, amely elé egy Lourdes-i Mária szobor került. A szájhagyomány szerint e barlang lehetett a remeteség helye.
A kápolna környékét a falu összefogásával állították helyre 1996-ban, ekkor duzzasztották tavacskává a források vizét, s alakították ki a parton a pihenőparkot. A padok háttámlájára az adományozók nevét vésték fel.
A bakonybéli Borostyán-kút (Szent-kút) kápolnájának környéke 2009 óta Veszprém megye hét természeti csodájának egyike.
Bár a falucska pici a látnivaló túl sok volt egy napra így valószínű visszamegyünk még mert nem voltunk a csillagdában és az apátságot is csak kívülről csodáltuk meg. Vidám ,tartalmas nap volt,j ó volt ott lenni, együtt lenni.