Az orosz népdalokban sokszor megénekelt gyönyörű szép Volgán, annak is az ezernyi ágra szakadozó deltájában, egy világvégi horgászparadicsomban július 10 és 15. között vadvízi pontyfogó kupaverseny zajlott. Kóstoljunk bele a pontyfogó verseny hangulatába!
Az oroszországi Najt Flajt (Найт Флайт) Volga-bázis vezetősége minden évben egy 100 óráig tartó pontyfogó versenyt rendez, amelyen főleg a Balti-tenger melléki országok versenyzői vetélkednek. A pontyfogók zöme a volt Szovjetunió országaiból: Ukrajnából, Oroszországból, Fehéroroszországból, Kazahsztánból, Litvániából, Lettországból stb. érkezik. Az idei kupaversenyre a házigazda tiszteletbeli vendégként meghívta a jelenlegi világbajnok országból a Quantum CT (Goran Tisanić és Mario Blagec) és a Getto CT (Pera Bašić és Tin Getto) horvát csapatot, valamint a világbajnokságokon kimagasló eredményeket fölmutató szerbiai Bojan Bojanićot és a többszörös horvát világbajnokot, Željko Capant. Sőt, Szergej Borovik úrnak, a bázis tulajdonosának személyes kívánsága volt, hogy Bojan és Željko egy csapatban horgásszon. A meghívást mindannyian elfogadták.
Kétezernél is több kilométer utazás után érkeztek pontyfogóink a több mint félmillió lakosú Asztrahán várostól 170 kilométerre fekvő, 1 hektárt felölelő Najt Flajt Volga-bázisba. Azaz az érintetlen vadon szélén, a Volga-delta kezdetén felépített utolsó erődítménybe, az összkomfortos, négycsillagos horgászmenedékhelyre. Itt aztán megtörtént a sorsolás, majd a házigazda motorcsónakkal szállította a 38 részvevő csapatot a járhatatlan Volga-parton kijelölt versenypályára.
A legerősebb sodrásra számítottunk
Négy, teljesen független szektorban, azaz négy teljesen különböző Volga-csatornán zajlott a megmérettetés. Habár a szektorok egymástól kilométerekre voltak, a szektorokon belül a horgászhelyek mindössze 40 méternyi távolságban sorakoztak, ami folyóvíz esetében meglehetősen sűrű beosztás. Az egyik szektor, a C, magán a főcsatornán volt.
- A C szektorban, a fő és legnagyobb Volga-csatornán a legerősebb áramlatban szerettünk volna horgászni, mert ott vannak a legnagyobb halak, és valahogy ez a szakasz felelt volna meg legjobban temperamentumunknak és a felszerelésünknek. Ezen a részen, hogy a parttól 50 méterre meg tudjuk tartani a csalit, 300 grammos ólommal kell horgászni, de hatalmas 10-15, sőt 20 kilogrammos pontyokat is lehet fogni. A folyami vadpontyok gyönyörűek és hihetetlenül harciasak. Tavaly ebben a szektorban egy 24 kilogrammos példányt is kifogtak - emlékezett vissza Bojan.
A sorsolás Bojan csapatának, a Carp Systemnek mégsem kedvezett. Az A szektor jutott nekik, amely arról ismeretes, hogy itt sokkal kisebb pontyok tanyáznak. A négy versenypálya közül e csatorna a legszűkebb, kb. 170 méter széles és az áramlat is itt a leggyengébb. A Quantum CT is ugyanide sorsolt - azzal az eltéréssel, hogy Bojan és Željko a versenypálya középén, a Quantum pedig az alsó folyásnál, a szektor szélén horgászott -, ezért a taktikát együtt dolgozták ki.
Az óriásharcsák a zsinórokat tépték
És mindkét csapat jól kezdett. Felváltva vezették a szektorukat, összesítésben is elsők és harmadikok, harmadikok és ötödikek vagy másodikak és harmadikok voltak.
- Száznyolcvan grammos ólommal horgásztunk, teljesen kiszöktünk a szektorunkból, mivel észrevettük, hogy a szomszéd csapatok hatalmas mennyiségű eledelt szórnak a vízbe. Öt-hat, etetőanyaggal teli, egyenként 50 kilós zsákokat hoztak magukkal. Tudtuk, hogy ebből gond lesz, hiszen a csapatok közel vannak egymáshoz - ecsetelte a vízparti helyzetet Bojan.
Amitől tartottak, be is következett. Harmadnapra harcsák jelentek meg a szektorukban. A pontyok eltűntek, csak a felső folyásnál horgászó csapatnak, az alsó folyásnál horgászó Quantumnak és Bojanéknak sikerült nagy ritkán egy-egy példányt horogra keríteni. Bojanék a pontyokat a szemközti part gyökérzeténél csípték el. Ez a helyzet az A szektorban egészen a verseny végéig megmaradt. A harcsák uralták a vizet, felhörpintgették a bojlikat, a nagyobbak zsinórt téptek, a 20-40 kilósak kifárasztása órákig tartott. Bojanéknak is volt egy furcsa élményük. A szektorukban már mindenkinek volt harcsája, amikor az utolsó versenynapon az ő kapásjelzőjük is felcsipogott. A bevágás után a megakasztott hal belefutott, majd beleakadt egy harcsa húzta eltépett zsinórba. Így aztán Bojan egy teljes órán át küzdött mindkét hallal. Ekkor szakadt el a zsinór, szerencsére a harcsát tartó, és a pontyot végül sikerült kiemelni.
Oroszország a világ válogatottja ellen
A Volga kupaversenyt Lettország nyerte 150 kilónyi halfogással, jócskán maga mögött hagyva a többieket. Az A szektorban termetesebb pontyfogásaiknak köszönhetően Bojant és Željkót a második helyre szorítva győzött a Quantum csapat. Sajnos e jó helyezéseknek az összesítésben semmilyen jelentősége nem volt, hiszen a CIPS szabályaitól eltérően e versenyen a dobogós helyezésnél csak a kifogott halak súlya számított. A C szektorban zsákmányolt három-négy nagy hal elegendő volt, hogy kifogóik Quantumékat és Bojanékat megelőzzék. Qantumék legnagyobb hala 11,0 kg-os, Bojanéké viszont 7,6 kilogrammos volt, így végeredményben hetedikek és tizedikek lettek. Míg Bojanék kilenc pontya 45 kilót nyomott, azaz átlagban 5 kilogrammot, a C szektorban horgászó csapatok átlaga kétszámjegyű volt.
A Volga-kupán nemcsak egyéniben folyt a megmérettetés, hiszen Oroszország válogatottja is versenyben volt a világ ellen. A Željko Capan vezette világválogatott teljesítménye meggyőző: a végeredmény több mint 700 kiló 300 ellenében, a világ válogatottjának javára. Željko csapatkapitány a legtávolabbra dobásért - a túloldal alatti gyökérzetig, mintegy 165 méterre - is serleget érdemelt. A záróünnepélyen a serlegek és érmek átadásánál jelen volt az asztraháni körzet kormányzója is. Az asztraháni körzetről talán annyit, hogy Szerbia területének négy-ötszöröse. Az meg csak természetes, hogy a Volga-parti eseményt jelenlétével megtisztelte a kormányzó úr is, hiszen a 3531 km hosszú, helyenként 4 km széles Volga varázslatos, dús árterületeivel és deltájával az orosz nép büszkesége.
Ilyen halban gazdag vizet látni leírhatatlan élmény
- Az orosz vendéglátók közvetlenek, barátságosak és hagyománytisztelők - magyarázta Bojan. - Náluk a pontyhorgászat új sportág, és az ő versenyeik nem olyanok, mint nálunk. Például, amikor az első halat bejegyeztük, megesett, hogy a szektorunk összes csapata a bokszunkban termett. Kíváncsiskodtak, a csalik között kotorásztak, kérdezősködtek, nézelődtek, szaglásztak. Persze számunkra mindez szokatlan volt. Az is megtörtént, hogy a segítőkész szomszédos csapat szákolta ki a halat. A Volga kupa egy lezser, baráti hangulatú, emberi verseny. Azok mennek oda, akik ezt maguknak megengedhetik. Lazítani jönnek, hogy barátkozzanak, és hogy valamit megtanuljanak. A Volga partján lenni, látni egy ilyen óriási területű természeti kincset, ilyen halban gazdag vizet leírhatatlan és feledhetetlen élmény. Ebben az ezer ágra szakadozó vízrengetegben, az érintetlen, természetjárónak-horgásznak egyaránt csodálatos meseországban a vendéglátóink örültek, hogy mellettünk voltak, hogy a modern pontyfogásból újat tapasztalhattak.
És mi is örültünk, hogy ott lehettünk.
Szöveg: Kazi István
Fotó: Bojan Bojanić
