Takaréktűzhely

Még a nyáron úgy döntöttem, hogy családom engedélyével a házon kívülre építek egy sparherdet. Mit is?

Azt hiszem, a név magyarázatra szorul a mai olvasónak. A sparherd szót láttam már leírva sparherdt alakban, kiejtve sparheltnek hangzik, a magam részéről a takaréktűzhely elnevezésre szavazok. Miért „takarék"? Mert nagyon takarékos. Legalábbis a kemencéhez képest. A befűtés után szinte azonnal meleg a platni, és amíg a tűz ég, meleg is marad. Az első befűtés alkalmából készítettem rajta egy kis bolognai lasagne szószt, és besamelmártást is hozzá, megpirítottam a húst, aztán a sütőben megsütöttem a lasagne-t. Ehhez mindössze öt hasáb fát kellett eltüzelni. Az én tűzhelyem a házon kívül van, mint egy nyári konyhában, de ha benn lenne, akkor tekintélyes mennyiségű energiát is megtakaríthatnánk a fűtésből. Így azt hiszem nyilvánvaló, hogy a takaréktűzhely miért takarékos.

A takaréktűzhely nemrég ment ki a divatból, de mostanában újból kezdjük felfedezni az előnyeit. Lehet kapni azt is, amit még sokan saját emlékeikből is felidézhetnek, de láttam olyan változatot, ami kazánként hasznosítja a felesleges hőt, így összeköthető a meglévő fűtési rendszerrel is.

Azt hiszem érdemes megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy büszkék lehetünk a hazai takaréktűzhelyekre, ez nem Magyar találmány.

Ime egy Római kori Carnuntumból.

Nálunk a pincében sokáig hevert egy már nem létező sparherd régi, rozsdás még megmenthető platnija, ajtaja, és hamurácsa. Nem sok, de legalább valami. Valaki régen a kezembe nyomott egy kályhából származó sütőt, ami itt-ott lyukas volt, de a kerete, és az ajtaja viszonylag épen megmaradt. Ezeket a rozsdakupacokat kerülgettem a pincében, amíg el nem jött az idő, hogy új életre keljenek.

Két hét szabadságból egy hetet szántam az építésre, ami nem tűnt rövidnek, mert feltételeztem, hogy három kemence megépítése után már vagyok annyira tapasztalt, hogy nem érhetnek meglepetések. Ez az elmélet később tévedésnek bizonyult, az egyből kettő lett.

Amikor összeállt a fejemben a koncepció, megkértem apósomat, aki lakatos, hogy segítsen a fémalkatrészek felújításában. Ekkor derült ki, hogy a tűztér és hamuzó ajtó nem felhasználható, és a hamurács is olyan rozsdás, hogyha lekaparnánk róla a barna részeket, akkor nem maradna belőle semmi. Selejtezés után maradt a platni a keretével és a sütő ajtaja. A sütő dobozt újra kellett építeni, ami nem is baj, mert így jobb lett, mint új korában. Készült hozzá való tepsi is.

Ennek következtében koncepcióváltásra volt szükség, meg kellett venni a hiányzó ajtókat és a hamurácsot. Szerencsére találtam egy olyan boltot, ahol mindent megkaptam. Csakhogy a kályhába való ajtók igen nehezen illeszthetők a tapasztott technikával készített falba, így egy darabig eltartott, mire ismét megszületett a terv.

Végül is egy igazi hibrid rajzolódott ki, ami ötvözi a kemence és a kályha elemeit. Itt említem meg, hogy a tűzhely testét egy fém keretbe építettem be.Ugyanis a sarokban lévő téglaépítményt nem akartam teljesen lebontani, hanem az lett a láb, viszont az építmény egyik sarka a levegőben lóg. Ezért kellett egy tartószerkezet, ami statikailag, és hőtágulás szempontjából is megfelel az elvárásoknak. Ha a földről kezdtem volna az építést, akkor nem lenne fémkeret, de így egyszerűbbnek tűnt.

Apósom átadta a fémkeretet, amit a kijelölt helyre rögzítettem alapos festés és vízszintezés után. Aztán kezdődött az építkezés. Felhasználtam a hely kialakítása miatti bontásból származó téglák és a törmelék jelentős részét is hőtároló rétegként. A falakat a jól bevált cserepes, vályogos technológiával raktam, kivéve azt az oldalt, ahol a kályhaajtók vannak, mert oda samott-téglát tettem, amibe az ajtó tartókarmainak a helyét pontosan bevéstem úgy, mintha kályha lenne. A tűztér is samottból készült, mint a kályhában. A fémalkatrészek, a vályogba rakott samott-téglák és a cserepek illesztése sok kérdést felvetett, amire végül megtaláltam a választ, így a tűzhely kifogástalanul működik.

Az építési terület.

Indul az építés, meg van az alap és a hamutér. Igen, ott hátul törött kávéscsészék vannak, egy régen kiselejtezett készlet hasznosul, mint hőtároló réteg.

A szerkezet kész, a platni kell rá, és a külső tapasztás.

Már látszik az alagút, illetve az építés vége.

A képen látszik, hogy ha jobbról nézem, kályha, ha elölről, akkor valami hagyományos kemence féle, ha felülről, akkor takaréktűzhely.

És a próbaüzem.

Válaszolok

Nemrég kaptam három érdekes megjegyzést, amelyekre most egyben válaszolok:

Vuv írta a A kenyérsütés és a kemence című bejegyzéshez:

Nagyszerű dolog a kenyérsütés, de attól tartok a csöpögő padlás nem a legjobb mérőműszer. Nekem öt perc után megjelentek az első cseppek, húsz perc után már szakadt a padlás, nem csöpögött és a hátamon is folyt a víz.

Azt hiszem testalkat kérdése, de ha sikerül folyamatosan sütni, hamarosan lejjebb adnák a hátamon csurgó patakok.

Ezzel a megjegyzéssel alapvetően egyetértek. Biztosan testalkat kérdése is, hogy ki mennyire izzad, tehát a padlás és a tészta készenléti foka között nincs szoros összefüggés. A mondás lényege tulajdonképpen az, hogy a dagasztás sok türelmet igényel. A tésztát nagyon alaposan össze kell dolgozni, és közben sok levegőt kell a tésztába juttatni.

A kenéyrsütés és a kemence bejegyzésben magam is bevallom, hogy a saját padlásom is igencsak patakzik, de nem csak a padlás. Azt hiszem a megoldás abban rejlik, hogy meg kell találni a megfelelő vízmennyiséget (ami lisztfüggő is), hogy a tészta ne legyen túl puha és ne legyen túl sűrű. Az első esetben nem lesz szép formája a kenyérnek, a második esetben pedig a dagasztás inkább egy kötöttfogású bírkózó meccshez hasonlít.

Fehérvári Attila írta a következőt a Töltött káposzta című bejegyzéshez:

Hát kérem, én csak gratulálni tudok Önnek! Élvezet volt olvasni leírását, jó érzés töltött el látván, milyen elszántsággal, megszállottsággal teszi amit tesz.

Ezek láttán még az sem zavart, hogy az a gombocos káposzta voltaképpen nem töltött káposzta, esetleg csak a nevében...

Szóval csak ámulok, bámulok és igen nagyra tartom Önt.

Javasolnám, készítse el a kolozsvári káposztát, illetve rakott káposztát kemencés változatban. Megboldogult gyermekkorom ízeit most is a számban érzem, elég ha visszagondolok drága fejkendős Nagyanyámra, amint minden második csütörtökön megsütötte a kemencében a finom kenyeret, mellé a kapros-tejfeles lángost, és persze az elmaradhatatlan cipót...

Ez a megjegyzés nagyon jól esett! Nem azért, mert szép dicséretet is tartalmaz– amelyet ezúton is nagyon köszönök –, hanem mert ebből is látszik, hogy jó nyomon járok. Lángos, kenyér, cipó… Ahogy olvasom, érzem is az ízeket.

Ami a töltött káposzta készítésének módját illeti, tudom, hogy mindenki másképp csinálja. Amit én készítek, az egy változat a sok közül. Sosem állítanám, hogy az az igazi. Szerintem mindenkinek más az igazi is. Sőt, a saját családomtól is megkaptam, hogy miért nem így, vagy úgy csinálom.

Most elmondom az igazságot: Mielőtt nekiálltam volna töltött káposztát főzni, fogalmam sem volt, hogy készül. Internetem sem volt, nem volt a közelben senki, akit megkérdezhettem volna, így maradt a szakácskönyv. Illetve könyvek. Az első recept valahogy nem tetszett. Nem tudom miért, de elolvastam egy másikat. Teljesen más volt. Aztán gyanút fogtam, és egy harmadik receptkönyvet, és abban is lényegesen más receptet találtam. Ezek után úgy döntöttem, hogy összegyúrom őket. Ami tetszett, azt beleépítettem a sajátomba, ami nem, azt kihagytam. Aztán lesz ami lesz alapon összeraktam az első töltött káposztát. A káposztalevelet egyben nem szeretem, ezért nincs nálam, a bors is másodrendű szerepet kap, de a pirospaprika kicsit több mint az átlag, és még sorolhatnám. Szóval az első elkészült, és nagyon finom lett. Olyan, amilyet addig még sehol nem ettem (ezek után ez nem is nagy meglepetés). Akik eddig megkóstolták, sem panaszkodtak, sőt.

Mindezek mellett úgy döntöttem, megfogadom Fehérvári Attila tanácsát, elkészítem a kolozsvári töltött káposztát és a rakott káposztát is, ha találok jó receptet. Ez azért nehéz, mert manapság a legtöbb recept igyekszik a jó ízek elérésére, ezért más a fűszerezés, mint a kemencék korában.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kemence is hozzátesz egy igen meghatározó zamatot, a benne készült ételek puhábbak. Így a modern szakácskönyvekben megadott fűszerezést a kemencéhez vissza kell igazítani. Mondok egy példát: Sok évvel ezelőtt anyósommal beszélgettem arról, hogy egyben kisütök egy darab húst. Hosszasan sorolta, hogy mi mindennel pácoljam, meg spékeljem, hogy jó íze legyen. Végighallgattam, és előre megmondtam, hogy ezeket mind csak azután próbálom, ha kiderült, hogy a kemencében sült hús igényli. Másnap elkészült a sült. Az első falat után felhívtam anyósomat, hogy jöjjön át, kóstolja meg. Nagyon ízlett neki és megkérdezte, hogy mivel pácoltam, és spékeltem. Máig nem vagyok biztos benne, hogy elhitte, semmivel. Azóta úgy sütöm a húst, hogy enyhén besózom, és semmi más. A többit a kemence hozzáteszi.

Ákos írta a következő megjegyzést:

Kedves László!

Végigolvastam az összes bejegyzést amit írt és van pár gondolatom, amit szeretnék megosztani Önnel.

Azt hiszem, itt mindenki elkezd gondolkozni azon, hogy hova lehetne otthon kemencét építeni.

Gratulálni szeretnék ahhoz amilyen kitartással, utánajárással megépíti a kemencéket, újra felfedezi hagyományainkat.

Nekem is ezt kellene, de hova lehetne kemencét építeni...

Igen! Nem az a kérdés, hogy építsünk, vagy ne, hanem az, hova.

Ma a legtöbb kemence udvarra épül, mert a házak tervezésénél nem tudták, hogy mekkora kéményre van szükség. Eddig nem találkoztam (persze ettől még lehet, hogy van) olyan építésszel, aki ismerte volna a kemence paramétereit. A saját házam tervezésekor Sabján Tibor könyvét használtuk, a kivitelezési tervekhez a részletrajzokat magam készítettem. Még így is csak majdnem későn láttam meg, hogy a terveken a “szemes kályha” helyett “szenes” kályha szerepel, aminek az lett volna a visszafordíthatatlan következménye, hogy kis átmérőjű kémény épül. Szerencsére még időben módosítottunk.

De kanyarodjunk vissza a “hova építsünk kemencét” kérdésre. Ha emeletes bérházban lakik valaki, akkor nem sok remény van arra, hogy megfelelő kémény és olyan födém, ami elbír egy hagyományos kemencét van. Ha van kert, akkor azt a helyet kell megtalálni, ahol a füst nem zavarja a szomszédokat, és már kezdődhet is az építkezés. Aki most építkezik, vagy csak tervezi, annak a legkönnyebb, mert a terveket, vagy kivitelezést lehet úgy igazítani, hogy a kemence benn legyen a házban, és az összes előnyét élvezhessük.

Köszönöm ezúton is mindenkinek az eddigi építő kritikákat és biztatást.

Kemencefelújítás képekben

Több helyről ért jogos kritika, hogy nem tettem közzé új írást mostanában. Igen, sajnos másirányú elfoglatságaim nem tették lehetővé az aktív jelenlétet. Azért nem hagytam abba az írást, csak szüneteltettem. Két cikk is félkész állapotban várja a befejezést. Addig is közzé teszek pár képet, ami a legutóbbi felújítás közben készült.Most tegye fel a kezét, aki személyesen látott kemenceépítőt bemászni és kimászni a kemecéből. Itt a kedvező alkalom azoknak, akiknek a keze nincs a magasban, hogy megtekintsék, hogyan mászik befelé, aztán kifelé egy 187 cm magas, és nagyjából 92 kilós kemenceépítő a

kemencébe/ből.

Ugye, milyen jó móka? Hol a korom? Sehol. Hogy fértem be? Varázslat.

És itt a felújított külső. Már csak száradnia kell és a külsejét közben nedves szivaccsal átmosni.

Még meszelés előtt a próbafűtés van hátra, és természetesen a próbasütés is. A sütés jól sikerült, de a módosított kéményhez a fűtési módot még hozzá kell csiszolni.

Kemence felújítás

A második bejegyzésemben (Elhatározás, tervezés, építés) írtam első kemencém kalandos történetéről. Akárhogyis számolom, annak már több mint tizenhárom éve. Azóta elköltöztünk Nagykovácsiból, a ház üresen állt több évig, a kemencét senki nem használta. Amikor néha elmentem ellenőrizni a házat, szomorúan állapítottam meg, hogy egyre rosszabb állapotban van a kemence. Régóta eladó az egész telek házastul, kemencéstül.
Minden lehetséges vevőnek felajánlottam, hogy a kemencét felújítom, ha használni akarja. Tavaly kötöttünk előszerződést egy potenciális vásárlóval, akinek a kemencével kapcsolatban személyes élménye is van. Evett már a benne készült sóletból. Mellesleg azt a sóletet azóta is többen emlegetik!
Mivel tervei szerint a kemencét magába foglaló teret lakótérré alakítja, a kemence megtartásával, így biztos lehettem benne, hogy kemencém élettörténete itt nem ér véget.
Nekiláttam hát a feladatnak, ami nem volt egyszerű, mert közben megállapodtunk arról is, hogy néhány építési munkát elkezd. Így jött a kőműves, akinek az első dolga volt felajánlani, hogy majd téglával körberakja, és egyéb ehhez hasonló ötletei is támadtak. A kéménybekötést át kellett építeni, hogy a kemence bent maradjon, a füst pedig a kemence melletti falon keresztül távozhasson. Itt hozzáértőknek mondom, hogy első fűtésű, hátsó kéményes kemencéről beszélek.
A felújítás azzal kezdődött, hogy a füstelvezető csövet a pillangószeleppel kivettem, és újra beépítettem, mert már más megoldás nem volt. A kőműves szépen alkalmazkodott a füstcsőhöz, és felhúzta a kemence mögötti falat, amiben a megbeszélt méretű kéményt építette fel.
Ezután a pergésnek indult mészréteg maradékát leszedtem a porladó külső tapasztással együtt. A kemence szörnyű látványt nyújtott. Úgy is mondhatom, hogy ebben a formájában csak nekem volt szép.
Azt, hogy az új tulaj elvesztette a hitét, hogy ebből valaha is lesz valami akkor sejtettem meg, amikor rátettem az új külső tapasztást, ami még számomra is meglepően szépre sikerült. Ez este volt, a leendő tulajdonos azután jött megnézni, hogy már elindultam haza. Gondolom, amikor meglátta nem hitt a szemének, és boldogan felhívott. Legalább három percig dicsérte a munkámat, mire szóhoz jutottam és felvilágosítottam, hogy készüljön fel arra, hogy holnap repedések lesznek, de nem kell aggódni, majd eltüntetjük. A repedések menetrendszerűen meg is jelentek, amiket azóta sikerült feltölteni. Remélem, az új tulajdonos a házi feladatát szorgosan elvégzi, ugyanis néha a friss kemence felületét nedves szivaccsal át kell mosni, hogy a maradék repedések is eltűnjenek. Ha ez meglesz, akkor jöhet a meszelés.
Mielőtt legutóbb ott hagytam volna a helyszínt, a belső munkát is elvégeztem, vagyis bemásztam a kemencébe és a kéménycső körüli rész belső tapasztását befejeztem. Ellenőriztem a tűztér teljes felületét, kell-e valahol pótolni a tapasztást, van-e valahol repedés. Ekkor ért a nagy, pozitív meglepetés: sehol egy repedés, sehol egy hiány. A kemence belseje szép rózsaszín, amilyenre annak idején az agyag égett, és ez a réteg szépen konzerválta a felületet. Hozzá sem kellett nyúlni, boldogan kimásztam. A kemence száradás után ismét üzemképes.
Húsvétkor próbafűtés, és hamár meleg, még egyszer sütök benne valamit, mielőtt végleg elbúcsúzom tőle.
A felújítás során igyekeztem a leendő tulajdonosnak átadni az alapvető tapasztalatokat. A legfontosabbat többször is elmondtam: csak olyan ember fűthet benne, akinek van tapasztalata. Mert bizony a kemenceüzem lelke az óvatos fűtésben rejlik.

A kemence belülről (kíváncsiaknak)

Ezt a cikket azoknak írom, akiket érdekel, hogy mi van odabenn. Persze mondhatjuk, hogy meleg, vagy ha azt a bizonyos Bencét kérdezzük, akkor kormos. Ez viszont így túl egyszerű lenne. Amikor megmutatom kemencéimet olyanoknak, akik még ilyet csak képekről, vagy múzeumban láttak, akkor többnyire a belsejére is rákérdeznek. Volt, aki a füstjáratokat, meg mindenféle trükköket keresett. Akadt olyan is, aki mindenáron szerette volna látni, hogy hogyan gyújtok a kemence sütőlapja alá. A hagyományos boglyakemence egyszerű egyterű. Szakaszos tüzelésre alakították ki. A szakaszos tüzelés azt jelenti, hogy a felfűtés után a sütés és a főzés a tűz leégése, és a parázs, a hamu kihúzása után kezdődött. Hetente egyszer vagy kétszer fűtöttek be. Ez a magyarázat arra, hogy felfűtés után egy meghatározott sorrendben lehet a kemencében először sütni, aztán főzni, és legvégül aszalni. A füst is hasznosult, nem ment csak úgy ki a szabadba. Ugyanis füstöltek vele.

Az igazán jó dolgok mindig nagyon egyszerűek.

A kemence az egyik legjobb példa erre.

Ahhoz, hogy megmutathassam, hogy mi van belül a kemencében kimásoltam egy rajzot Sabján Tibor A búbos kemence című könyvéből (91. oldal). A rajzon tulajdonképpen minden látszik. A kemence szája a szoba falában van, a fal ellentétes oldalán helyezkedik el a kémény, és a kéményen a kemence szájával szemben található egy ajtó, ahol a kéményt tudjuk lezárni.

Nálam két kis módosítással ugyanez valósult meg. Az első lényeges különbség, hogy nem bíztam abban, hogy a kemencetest stabilan, repedés nélkül összeköt a vakolt fallal, és ezért tulajdonképpen a kemencét a fal mellé építettem úgy, hogy a szája átnyúljon a falon, így a kemence szerkezetében a falnak nincs szerepe. A másik a kémény helye miatt más. Ugyanis a kémény, aminek a méretén a tervező és a kőműves is egyaránt csodálkozott, nem kerülhetett közvetlenül a kemenceszájjal egy vonalban. Ezért az a megoldás született, hogy a szobában felépült egy kisebb "szekrény", ami eltakarja a füstelvezetést. Ebbe a szekrénybe épült bele egyik oldalról a kemenceszáj, és a konyha felöli oldalról az ajtó. A kemence építéséről szóló bejegyzésemben már szó esett a kőművesről, akinek többször kellett elmagyarázni, lerajzolni a megvalósítandó falazást és a lyukakat a falakban, de nem említettem, hogy "kifelejtette" a kéményhez átvezető cső kivésését. Erre akkor jöttem rá, amikor bemásztam a két fal közé ellenőrizni az átvezetés méretét. Megdöbbentem, amikor láttam, hogy nem látom. Másnap aztán elővettem a mestert, aki tudta, hogy a kéménybekötés hiányzik. Két alternatívát ajánlottam fel. 1. Lebontja a falat, kivési a lyukat, aztán újra építi. 2. Bemászik, és belül kivési. A másodikat választotta. Kopácsolt rendesen. Előre szóltam, hogy megnézem, ha kész lesz. Efelől már semmi kétsége sem volt, így megcsinálta rendesen. Gondolom nem én vagyok a kedvenc ügyfele.

Végül elárulom, hogy a kemencében csak akkor van meleg, ha befűtötték, és ha jól befűtöttek, akkor a korom leég a faláról, ha Kisbence belebújik, nem lesz kormos.

Fokhagymás-tejfölös lángos

Már írtam a lángos és a pizza rokoni fokáról, és azt gondoltam ennyi elég is. Tegnapelőtt azonban kaptam egy nagy receptkönyvet, tele lángosreceptekkel, nagyjából kilencvennel. A könyv kétféle lángost tárgyal, az olajban és a kemencében (vagy sütőben) sültet.

A következő recept a kemencében sült lángos alapreceptje. A fokhagyma nagyon fontos eleme, mivel rendkívül sok hasznos anyagot tartalmaz, ami több betegséget jobban gyógyít, mint a legfejlettebb tabletták. Vérnyomásstabilizáló és gyulladáscsökkentő hatása köztudott. Sajnos a civilizáció mellőzte, gondolom a szaga miatt. Olvastam, hogy Egyiptomban egész jól megvoltak a rabszolgák és a rabszolgatartók, amíg nem egyszer hatalmas rabszolga lázadás tört ki, amikor a rabszolgák napi fokhagyma adagját csökkentették. A feljegyzés szerint a lázadás addig tartott, amíg a rabszolgatartók vissza nem állították a fejadagot. Ekkor nyomban béke lett és a rabszolgák dolgoztak tovább a piramison. A fokhagymát a rómaiak is kedvelték és igen sokat fogyasztottak belőle. Azt hiszem most sokan azt gondolnák, hogy a római katonák azért jutottak el ilyen messzire a hódításban, mert amikor megérkeztek valahová, akkor a nép elájult a szaguktól. Ma a lángos jó kifogás arra, hogy rátegyünk belőle egy kicsit a fokhagymából. Amit a lángossütőnél kapunk az nem sok, de amit az olajban sült lángosra otthon teszünk sem több, mint egy gerezd. Az alábbi recept ennél kicsit többet ír. Én ezzel az adagolással értek egyet. Így van hatása.

Felhívom a figyelmet a recept első mondatára. Arra, amiből kiderül, nem kell semmi trükk a kemencés lángos tésztájához. Ha sütőben készítjük, sem kell semmi különös, csak egyszerű kenyértészta.

És most a recept:

Kenyérlángos (langalló, péklángos, pompos, vakarcs, vakarék)

Bármilyen kenyértésztából elkészíthető. Hozzávalók: 8 darab lángostészta, 2 dl tejföl, 10 dkg sertés-, vagy libazsír, 8-10 gerezd fokhagyma, liszt, só.

Kemencében - A hamut seprűvel elseprem, majd bevetem a kihúzott lángosdarabokat. Néhány perc múlva kész. A lángost sózom, majd fokhagymás tejföllel leöntve kínálom.

Sütőben - Egy tepsit, vagy sütőlemezt liszttel megszórok, majd ráterítem a kihúzott lángosokat és betolom a sütőbe. Kb. 15 perc alatt kész.

Fokhagymás tejföl: A zsírt megolvasztom, majd belekeverem a tejfölt és az átpréselt fokhagymákat. Melegen tartom.

Ugye milyen "lájtos"? Ki lehet próbálni, nem harap vissza, és sokkal egészségesebb, mint sok műanyaggal dúsított modernizált élelem jellegű anyag. Akkor kiváló, ha a nap végén az egész család eszik belőle, hogy mindenkin egyszerre mutatkozzanak a hatások.

Négy az egyben, avagy a kemence és a fűtés

Mostanában egyre többen kérdezik tőlem, hogy jó-e a kemence fűtésre is. Nekem ez a kérdés olyan, mintha azt kérdeznék, hogy a kanállal lehet-e enni.
Mai nyelven, a kemence egy olyan termék, mely négy az egyben (angolul: 4 in 1) funkciós. Úgy is fogalmazhatnék, egyet épít, négyet kap. Mi ez a négy? Azt gondolom, hogy kettőt mindenki könnyen kitalál. Természetesen a sütés és főzés. Még a harmadik sem okozhat nehézséget, ez a fűtés. Van viszont egy "titkos" funkciója is. Ez a háztartásban előforduló papírhulladékok elégetése, amit hívhatunk hulladékégetésnek. Az utóbbi kettő most nagyon aktuálissá vált.
Vegyük először a hulladékégetést. Nem szoktuk kiszámítani, hogy évente mennyi papírhulladék keletkezik egy átlag háztartásban, én sem tettem. De amikor kemencénk lett, elkezdtük külön gyűjteni a papír hulladékot. A mennyiség hihetetlen, és egyre nő. Nagyjából a mi szemétmennyiségünk egy harmadát adja, és egyre több szórólapot kapunk. A szórólapokat általában mindenki gyorsan a kukába dobja vagy olvasás után, vagy helyette. Ettől aztán a kuka hamar megtelik, és olyan nehéz lesz, hogy ember legyen a talpán aki megemeli. Mi sem szeretjük, ha a szórólapozók félig dugják be a postaládába az ilyen-olyan reklámokat, mert ha esik az eső elázik. Csak úgy kitérőként kérdem én, miért nem lehet azt a reklámújságot teljesen beletenni a postaládába, ha van benne elég hely? E rejtély megfejtését várom valakitől.
Visszatérve a kemence egyik fontos feladatára, meg kell mondjam, mi is meglepődtünk, mennyi papír tud összejönni. Örülök, amikor jó sok reklámot kapunk, mert már előre tervezgetem, mit is főzzek belőle. További előnye a kemencének, hogy a lehető legkisebb kukánk van, ami nem is mindig szokott megtelni, így a szemétszállítási díj egy részét is megspóroljuk. Ugyanis a díj a kuka méretétől függ. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a kemence felfűtése nem lehetséges csak papírral, ha nincs kellően előkészítve a tüzelésre. Erre a legjobb mód a csíkokra vágás, amihez már elég olcsón lehet kapni gépet. A csíkokra vágott papír nagyon jól utánozza a szalma tulajdonságait, gyorsan ég, és jól kezelhető a kemencében, de nagy helyet igényel a tárolása. Nekünk nincs ilyenünk, ezért a kertben lévő bokrok ágai mellé szoktam kisebb adagokban berakni, hogy jól égjen.
A kemence másik lényeges funkciója csak akkor használható, ha a kemence a lakótérben van. A parasztházakban még a hatvanas években is sok helyen használták. Nem véletlenül. Ugyanis például kukoricaszárral kiválóan fel lehetett fűteni, és nem mellesleg a kukorica szár kíváló ízt kölcsönöz az ételnek. Ezt a tüzelő berendezést váltotta fel a cserépkályha, ami már nagyobb hőértékű fával, vagy akár szénnel is üzemel, és sokkal hatékonyabb. A cserpékályhában azonban nem lehet sütni, és főzni.
Manapság viszont felmerül a kérdés, hogy lehet-e modern lakást fűteni kemencével, és élvezni az összes előnyeit is. A válasz igen, néhány feltétel megléte esetén.
Az első, hogy legyen megfelelő átmérőjű és magasságú kémény. A kéménynek ráadásul olyan helyen kell lennie, hogy a kiáramló füstöt a kemence szájából a kéménybe lehessen vezetni. Ez azért fontos, mert időnként nagy füst keletkezik a tűztérben.
A második, hogy olyan hely legyen a házban, ami lehetővé teszi, hogy a kemence szájánál a gazda hosszú nyelű péklapáttal és szénvonóval dolgozhasson.
A kemencének igen nagy a súlya. Egy alföldi típus elérheti a 4 tonnát is, így nem árt, ha földszintre, vagy olyan födémre tervezzük, ami elbírja a terhelést. Ehhez mindenképpen statikus tanácsát venném igénybe új kemence építésénél. Ha az alapfeltételek adottak, akkor lehet gondolkodni beltéri kemence építésén. Még jobb azonban, ha új ház tervezésekor már figyelembe vesszük a kemencét.

Nekünk egy igazi alföldi, és egy kisebb kombinált formájú kemence van a házban, és ha mindkettő meleg, akkor befűti az egészet. A mi nagyobbik kemencénk nem pontosan olyan, mint a rajzon, de azonos típus. A kép Sabján Tibor A búbos kemence című könyvének egyik illusztrációja. A metszet nézeten jól látszik a fal a kéménnyel, és a kémény szája a fal egyik és a nagyobb ajtó a másik oldalán. Az építésről további képek láthatók a Kemence építés és a A legújabb kemence, ami kályha című bejegyzésekben. (Az aláhúzott szövegre kattinva olvasható a szöveg és láthatók a képek.)
Felmerült az a kérdés is, hogy lehet-e fával tüzelni benne. A válasz: igen, de óvatosan, nem úgy, mint a cserépkályhában. Kevés fával, többszöri rárakással is üzemeltethető. A kemencét viszont nem folyamatos tüzelésre tervezték. Ilyenkor nem lehet benne kenyeret sütni, vagy kisebb hőfokon főzni, de például pizza, vagy lángos sütésére alkalmas fűtés mellett is. A vályogházban egy felfűtéssel is sokáig meleget sugárzott, így nem is kellett. A modern építőanyagoknak viszont nagyobb a hőáramlásuk, és nem tartják annyira meleget, mint a vályog. Így sajnos a mai házakban a kemence csak kiegészítő fűtésként használható.