Jó kaja

Ha én egyszer rászabadulok a piacra, alig bírom a kosaramat a kocsiig elcipelni. A pénteki heti piacozás nyomán is ez volt a helyzet. Az egyik cipelős tétel a kilónyi borjúmáj volt, aminek egy részéből készült a kenőmájas.

A másik részéből egész hagyományos resztelt májat terveztem, tudva, hogy kevés idő lesz a vasárnapi ebédre. A máj pucolásán és csíkokra vagdalásán már a májas készítésekor túlestem,  konyhakész „termékként” várt a hűtőben.
Először a krumpli meghámozásával és kockára vágásával kezdtem, odatettem sós vízben főni, hiszen a püré elkészítése több időbe telik, mint a májé. Közben két nagy fej hagymát kockákra vágtam és kevés olajon megpirítottam. Egy részét félre tettem a töltött paprikához (az is készült, mert Leány nem lelkesedik a borjúmájért, ellenben töltött paprikát bármikor, bármilyen mennyiségben).

Mikor a krumpli megfőtt, letöltöttem a levét és egy darab vajjal összenyomtam a kézi törővel. Szétesős fajta, sárga krumpli volt, meg mertem tenni vele, pedig a pürét simára áttörve szeretem. A kézi robot habverő szárával annyi tejet dolgoztam bele, hogy könnyű püré legyen, amit sóval és szerecsendió virággal ízesítettem, majd betettem a 80 fokos sütőbe, ahol már ott pihent a töltött paprika, nehogy kihűljön.

A hagymát ismét megmelegítettem, átforgattam rajta a májat. Megszórtam paprikával, borssal és majorannával. Épp csak addig kevergettem a tűzön, amíg körbe kifehéredett a máj. Lekapcsolta, lefedtem, és a vastag falú serpenyőben hagytam amíg a levest megettük. Pont kellően kihúzódott, de nem vált szárazzá. Tálalás előtt megsóztam, mivel a bornyúnak is négy lába van, így főzés előtt nem illik.

Visszagondolva a déli főzési roham logisztikájára, akár meg is veregethetem a vállamat. Másfél óra alatt elkészült a húsleves bezöldségelése és a májgaluska belefőzése. Az előző nap megfőzött töltött paprika megmelegítése és a levének (közkívánatra történő) berántása. A krumplipüré és a resztelt máj. Csak sikerül még felszívni magamat. 😉