Vidrányi Katalin

Vidrányi Katalin (Budapest, 1945. július 10. – Budapest, 1993. augusztus 5.): magyar vallásfilozófus, katolikus teológiatörténész, fordító, egyetemi oktató.

Vidrányi Katalin
Született	1945. július 10. Budapest
Elhunyt	1993. augusztus 5. (48 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	vallásfilozófus, teológiatörténész, egyetemi oktató
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete és munkássága

1945. július 10-én született Budapesten, polgári családba. 1963-ban érettségizett a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. 1964–1969 között az ELTE filozófia-magyar szakára járt, diplomamunkáját A kanti istenfogalomból írta. 1968-tól publikált, elsősorban a Világosság c. filozófiai folyóiratban.

Katolikusnak vallotta magát, ám ennek ellenére 1969-től haláláig az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa (melynek hivatalos irányvonala meglehetősen eltért a tanárnő szellemiségétől). Egy 1976-os párizsi ösztöndíj nyomán érdeklődése immáron a patrisztikát is magába foglalta. Rendkívül széleskörű érdeklődés jellemezte, szűken vett szakterületén kívül is ("az ember értsen mindenhez, de foglalkozzék egyvalamivel"). Az 1980-as évektől vendégoktatóként az ELTE-n, majd a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen adott elő a teológiatörténet, filozófiatörténet, patrisztika és Kant-kutatás témakörében.

Karizmatikus személyiség és kiváló előadó volt, lakásán tanítványaival és tisztelőivel a legendás karosszékből folytatott eszmecserét. Hatása elsősorban szóbeli tanításában volt tettenérhető, "amit kis részben az egyetemi oktatás keretein belül, nagyobb részben lakásán, vendéglátóipari egységekben és jártában-keltében fejtett ki". Módszertanára jellemző: "jóval közvetlenebb és agresszívebb tanítói tevékenységet fejtett ki, és nem annyira egy tárgykörbe való bevezetéssel, hanem elsősorban korszakokon és tudományterületeken átívelő problémafelvetéseivel tett sokakat véglegesen tanítványaivá, nem csak a legkülönbözőbb filozófiai stúdiumok művelői között, hanem a szellemi élet egyéb területein is".

Az 1970-es évek végén úttörő módon kezdeményezte egy magyar nyelvű patrisztikai szöveggyűjtemény kiadását. Az elkészült válogatás azonban csak a rendszerváltás (és összeállítójának halála) után jelent meg, 1994-ben (Az isteni és az emberi természetről. Görög egyházatyák, 1-2.). 1979-ben egyik aláírója volt a csehszlovákiai Charta '77-tel szolidaritást vállaló magyar értelmiségiek által Kádár Jánosnak címzett levélnek.

Megítélése

A legjelentősebb magyar Kant-fordítók közt tartják számon. Életművének foglalata, tanulmányai halála után 5 évvel, 1998-ban jelentek meg egy gyűjteményes kötetben (Krisztológia és antropológia).

Személyisége, viszonya a teológiához, patrisztikához, filozófiához más természetű volt, hogysem ilyen egyértelmű, pragmatikus eligazodást nyújthatott volna. Közismerten nem író filozófus volt, olyan gondolkodó, akinek egyetemi előadásai a hetvenes évek végén az ELTE-n tömegeket vonzottak, s aki ugyanakkor nem ritkán egyszemélyes szemináriumokon nyilatkozott meg. A fönnmaradt tanulmányaira jellemző rendkívül kifinomult, ugyanakkor karakteres nyelvi, stilisztikai érzékenység mutatja, a szóbeliség előnyben részesítése nála nem valamiféle hiányosság elrejtéseként értékelendő. Többen igyekeztek már fölfedni azokat a jellemzőket, melyek gondolkodását, filozófusi habitusát meghatározták. Nehéz ezekhez bármit is hozzátenni, de talán megkockáztatható az a hipotézis, miszerint a műalkotások világából átvett „stílus" fogalma segítségünkre siethet. Az egzakt tudományokban a stílus mindenekelőtt a személytelen matematikai eleganciát jelenti, a filozófiában azonban egyfajta élettelibb intenzitást, melyet a tiszta tudomány és a személyes élményvilág, életfilozófiai beállítódás sajátos szimbiózisa eredményez. Életteli stílushoz azonban csak kevesen jutnak el, s ők is csak kivételes alkalmakkor. Vidrányi Katalin olyan filozófus és teológus volt, akiben ez az intenzív stílus, belső erő föllelhető volt. Ennek megfelelően kérdései is egy kicsit mások voltak, mint a személytelenül objektív tudomány kérdései, s útkeresései, válaszai úgyszintén. A régi teológusok alakjait nem annyira leképezni, fotografálni kívánta, mint inkább sajátos nézőpontból megragadni.

Emlékezete

• Sírja a Farkasréti temetőben található, búcsúztatására 1993. augusztus 13-án került sor Budapesten
• Karosszék. Szövegek Vidrányi Katalin hagyatékából. Periodika; fénymásolt próbaszám, amatőr kiadás; Karosszék Alapítvány, Bp., 1993
• Ordo amoris – amor ordinis. Vidrányi Katalin-emlékkonferencia; JPTE BTK, Pécs, 1994. október 17–18.
• Intellectus Quaerens. Második Vidrányi Katalin-emlékkonferencia; Pécs, 1999. november 18–19.
• Intellectus Quaerens. Előadások a későantik és középkori filozófia és teológia köréből Vidrányi Katalin emlékére; in: Passim. Filozófiai folyóirat; 2000/1., Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Filozófiai Tanszék
• Teológia és antropológia. Konferencia Vidrányi Katalin emlékére; Budapest, ELTE BTK, 2018. szeptember 21–22.

Művei

Önálló kötet

• Krisztológia és antropológia. Összegyűjtött tanulmányok; szerk. Geréby György, Molnár Péter; Osiris, Bp., 1998

Cikkek, tanulmányok

Lásd még: Vidrányi Katalin életében megjelent írásai

• A kanti Istenfogalom; in: Világosság, 1969/8–9., 484–494. old.; in: A teremtés. Filozófiatörténeti tanulmányok; szerk. Fehér Márta; Áron, Bp., 1996 (Tények és érvek)
• "Maradok a kaptafánál"; válasz Kovács András szociológusnak a marxizmus mibenlétét firtató kérdésére (Marx-körkérdés); in: Marx a negyedik évtizedben (1977, az egyik első magyar – gépelt – szamizdat)
• Karl Rahner teológiája; in: Világosság melléklet, 1979/dec.
• Megjegyzések Augustinushoz; in: Világosság, 1982/12., melléklet
• Laberthonniére; in: Summa. A Filozófiai Intézet műhelyéből; szerk. Kelemen János, Sziklai László; MTA Filozófiai Intézet, Bp., 1987; 274–316. old.
• A. R. Mageddon: Rövid bevezetés a hekatombológiába [szellemtudománytörténeti paródia]; többekkel; in: 2000, 1993/márc., 57–61. old.
• A patrisztikus tradíciók XX. századi újjáélesztése; bev. Ferencz Sándor: "Amit mondok az mind igaz, csak nehogy betű szerint vegyék, mert abból nagy baj lenne". Vidrányi Katalin előadásához; in: Tiszteletkör, BUKSZ, 1997/4.
• Második fordulat (1972); in: Világosság, 2004/6, Kétszáz éves a kanti kriticizmus (1972)
• Karosszék. Szövegek Vidrányi Katalin hagyatékából. Periodika; szerk. Bene László et al.; Karosszék Alapítvány, Bp., 1993

Fordítások, közreműködések

• Immanuel Kant: A vallás a puszta ész határain belül és más írások; ford. Vidrányi Katalin; Gondolat, Bp., 1974 (Gondolkodók)
• Johan Huizinga: A középkor alkonya. Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldön a XIV. és XV. században; ford. Szerb Antal, Vas István, Tótfalusi István, utószó Klaniczay Gábor, jegyz. Vidrányi Katalin; Magyar Helikon, Bp., 1976
• Immanuel Kant: A vallás a puszta ész határain belül és más írások; ford. Vidrányi Katalin; 2., jav. kiad., Gondolat, Bp., 1980 (Gondolkodók)
• Aurelius Augustinus: Vallomások; szerk. Láng Rózsa, ford. Városi István, lektor Vidrányi Katalin; Gondolat, Bp., 1982 (Etikai gondolkodók)
• Pierre André Sigal: Isten vándorai. Középkori zarándoklatok és zarándokok; ford. Gyáros Erzsébet, lektor Ferch Magda, Vidrányi Katalin; Gondolat, Bp., 1989
• Aquinói Szent Tamás: A létezőről és a lényegről; ford., Klima Gyula, lektor Vidrányi Katalin; Helikon, Bp., 1990 (Harmonia Mundi Könyvek)
• Az isteni és az emberi természetről. Görög egyházatyák, 1-2.; vál. Vidrányi Katalin, ford. Baán István et al., bev., jegyz., szöveggond. Frenyó Zoltán, szerk. Háy János; Atlantisz, Bp., 1994 (A kútnál)
  • Órigenész: A princípiumokról
  • Nazianzoszi Szent Gergely: 2. beszéd a teológiáról
  • Nüsszai Szent Gergely: Az ember teremtéséről
  • Aranyszájú Szent János: Huszonharmadik homília a Római levélhez
  • Nemesziosz: Az ember természetéről
  • Küroszi Theodorétosz: Az Úr emberré válásáról
  • Apameai János: Három értekezés
  • Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész: A mennyei hierarchiáról
  • Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész: Misztikus teológia
  • Hitvalló Maximosz: Müsztagógia
• Immanuel Kant: Történetfilozófiai írások; összeáll., utószó, jegyz. Mesterházi Miklós, ford. Mesterházi Miklós, Vidrányi Katalin; Ictus, Szeged, 1997
• Immanuel Kant: Prekritikai írások. 1754–1781; ford. többekkel, szerk. Hévizi Ottó, Kardos András; Osiris–Gond–Cura Alapítvány, Bp., 2003 (Sapientia Humana)

Róla írták, szakirodalom

• Geréby György: Kati; in: Beszélő, 1993. aug. 14., 2. old.
• Erdei János–Ferencz Sándor: A hívő insipiens; in: Magyar Filozófiai Szemle, 1993/1–2, 1035–1039. old.
• Tiszteletkör (szerk. Szécsényi Endre) – Vidrányi Katalin: Filozófiai írások. Kézirat kapcsán; Endreffy Zoltán: Kegyetlen kegyelemtan; Klima Gyula: Mit tehet egy skolaszta a XXI. században?; Heidl György: "Ágoston köpönyege"; Perczel István: "Én nem az ő eretnekük vagyok". Vidrányi Katalin és a krisztológia; Altrichter Ferenc: A kanti istenfogalom és a második fordulat; Gáspár Csaba László: Amikor a filozófus a teológussal társalog; in: BUKSZ – Budapesti Könyvszemle, 1997/4.
• Perczel István: Atyák vagy eretnekek? Egy patrisztikus szöveggyűjtemény; in: BUKSZ – Budapesti Könyvszemle, 1998/1.
• Borbély Gábor–Geréby György: Vidrányi Katalin tanulmányához [Második fordulat]; in: Világosság, 2004/6, 31–32. old.
• Ferencz Sándor: "Én nem az ő eretnekük vagyok. Vidrányi Katalinról"; in: A lét hangoltsága. Tanulmányok a tudás sokféleségéről; szerk. Gábor György, Vajda Mihály; Typotex, Bp., 2010 (Saeculum könyvek)
• Ferencz Sándor: A hetvenes évek filozófiai lehetőségei és valósága; szerk. Boros Gábor; L'Harmattan–NMFT, Bp., 2010 (Ad marginem; NMFT közlemények)