Tirana

	Tirana (Tiranë)
; Tirana címere	; Tirana zászlaja
	Becenév: Tirona
	Közigazgatás
Ország	Albánia
Kerület	Tirana
Alapítás éve	1614
Polgármester	Erion Veliaj
Irányítószám	1001–1028
Körzethívószám	4
Testvérvárosok	Lista Ankara; Athén; Barcelona; Peking; Brüsszel fővárosi régió; Bukarest; Bursa; Cobourg; Doha; Brüsszel; Udine; Isztambul; Firenze; Piana degli Albanesi; Grand Rapids; Kijev (2021. október 26. – ); Madrid; Marseille; Moszkva; Prága; Szaloniki; Szöul; Szófia; Stockholm község; Torino; Vilnius; Zágráb; Velence; Nagy-Brüsszel; Zaragoza; Szarajevó; Podgorica; Pristina; Kosovska Mitrovica; Prizren; Verona; Szkopje (2016–); Lublin (2019. november 4. – ); Harkiv (2017. augusztus 23. – );
	Népesség
Teljes népesség	418 495 fő (2011. okt. 1.)
– agglomeráció	800 000 fő
– elővárosokkal	1 034 344 fő
Népsűrűség	12000 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Terület	31 km²
Időzóna	CET (UTC+1); CEST (UTC+2)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 41° 19′ 44″, k. h. 19° 49′ 04″41.328889°N 19.817778°EKoordináták: é. sz. 41° 19′ 44″, k. h. 19° 49′ 04″41.328889°N 19.817778°E
	Tirana weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tirana témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Tirana (albánul: Tiranë / Tirana, görögül: Τίρανα, törökül: Tiran) Albánia fővárosa, egyben az azonos nevű Tirana kerület székhelye. Az ország legnépesebb városa, lakossága mintegy 502 734 fő (2021, becslés), amely az agglomerációban élőkkel együtt akár a 800 000 főt is elérheti. Az ország gazdasági, kulturális és politikai központja, egyetemi város. Iszlám kulturális központ medreszével; a bektási szúfik székhelye, továbbá katolikus és ortodox érseki székhely.

Fekvése

Tirana Albánia központi részén, az Adriai-tengertől 35 kilométernyire, az 1613 méteres Dajti-hegy lábánál, a Lana és a Tirana folyók partján fekszik, 110 méteres átlagos tengerszint feletti magasságban. A fővárost délről és nyugatról ritkásan erdősült hegyek veszik körbe.

Éghajlata

Tirana éghajlata nedves szubtrópusi^[2](Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”),^[3] 16 °C-os évi átlaghőmérséklettel és 1200 milliméternyi éves csapadékkal. A nyár száraz és meleg, a tél enyhe.

Tirana éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	21,0	24,0	27,0	28,0	31,0	36,0	42,0	40,0	40,0	36,0	28,0	22,0	42,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	12,0	13,0	15,0	20,0	24,0	28,0	32,0	32,0	28,0	23,0	17,0	13,0	21,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	2,0	3,0	5,0	9,0	13,0	16,0	18,0	18,0	15,0	12,0	8,0	4,0	10,3
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−10,0	−9,0	−10,0	−1,0	3,0	8,0	8,0	8,0	3,0	0,0	−6,0	−8,0	−10,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)	143	132	115	104	103	68	42	46	78	114	172	148	1265
Havi napsütéses órák száma	127	124	158	204	266	297	353	328	264	217	126	86	2550
Forrás: Wetter.de:Tirana

Története

A város területén az újkőkorszakból is találtak emberi megtelepedésre utaló nyomokat, de az ókorban a település különösebb jelentőséggel nem bírt. 520-ban I. Justinianus bizánci császár építtetett a Dajti-hegyen erősséget Tirkan néven, amely lassan az enyészeté lett. A környéken több vár épült a középkorban (Preza, Ndroq, Lalmi, Petrela), de Marin Barleti kortárs albán történetíró tanúsága szerint Tirana még a 15. század elején is csak jelentéktelen falu volt.

A település 1431–1432-ben került török hódoltság alá. A környék földesura, Sulejman Mulleti pasa 1614-ben vetette meg a városi lét alapjait: bazárt, mecsetet és török fürdőt építtetett a településen, és sikeres perzsiai hadjárata emlékére elnevezte Tehrannak (így Tirana etimológiailag rokon az iráni fővárossal). Minthogy fontos karavánutak metszésében feküdt, a 19. század elejéig gyorsan, de a történelem viharaitól háborítatlanul fejlődött a város. Kézműves-manufaktúrák tucatjai nyíltak, a városka híres volt kelmegyártó, bőrfeldolgozó, fazekas-, kovácsiparáról, ezüst- és aranyműveseiről. A 18–19. században Tehran a Toptani család birtokaihoz tartozott. A 18. században Ahmed Toptani pasa felújíttatta a Justinianus-féle erődítményt, a petrelai Molla bég pedig 1789-ben kezdett az Et’hem Bey-mecset építtetésébe, amelyet végül fia, Haxhi Et’hem bég fejezett be 1821-ben. A 19. század első felében Esat Toptani sanyargatta a városka lakóit, s egészen a 20. századig Tehran gazdasági fejlődése megrekedt.

A tiranai bazár 1923-ban

Partizánok bevonulása Tiranába 1944. november 20-án

1920. február 8-ai hatállyal a lushnjai kongresszus a központi fekvésű Tiranát jelölte ki az ország ideiglenes fővárosául, 1925. december 31-étől pedig az ország állandó fővárosa lett. A lakosság ennek köszönhetően jelentősen megnövekedett: 1910-ben 12 000-en éltek Tiranában, míg 1930-ra a lakosság száma 30 000, 1945-ben pedig 60 000 volt. A város első rendezési tervét 1923-ban Estef Frashëri készítette el, ennek következtében több régi, földszintes épületet leromboltak, s széles sugárutakat nyitottak a helyükön. A második világháborús olasz megszállás során Florestano de Fausto és Armando Brasini olasz építészek rajzolták át a város képét, a kormányzati negyed kialakítása, az egykori királyi palota (ma Brigádok Palotája), a Nemzeti Bank épülete és a városháza tervezése az ő nevükhöz fűződik. A II. világháború végóráiban, 1944. szeptember 15-étől az albán partizánok házról házra harcolva szorították ki Tiranából a megszálló németeket. A gyakorlatilag lerombolt város november 17-én szabadult fel.

Enver Hoxha a lushnjai döntést helybenhagyva Tiranát jelölte ki az ország fővárosául, s folytatta a település fejlesztését. A már előzőleg is jelentős élelmiszeripar mellé több üzemegységet telepített a városba, de számos oktatási és kulturális intézményt is ő hozott létre. Az 1950-es évek erőltetett iparosításának eredményeképp a korábban is számottevő népességnövekedés hatványozódott, 1960-ban már 137 000-en éltek az albán fővárosban.

A rendszerváltó tömegek 1991. február 20-án döntötték le a diktátor Enver Hoxha Szkander bég téri aranyozott szobrát, s a dinamikus népességszaporodás a rendszerváltást követően, az 1990-es évek elején megismétlődött, a jobb élet reményében az ország északi részéből érkező bevándorlók többszörösére duzzasztották Tirana lakosságát.

Lásd még: Tirana polgármestereinek listája

Gazdaság

Városkép

Tirana az ország ipari központja és az ország gazdaságilag leggyorsabban növekvő régiója. A fő ágazatok közül a harmadlagos szektor a legfontosabb, amely a tiranai munkaerő zömét foglalkoztatja.^[4]

Jelentős a gép- és műszergyártás, az élelmiszer-, textil-, bőr-, gyógyszer-, üveg-, építő- és cementipar. A Tiranai-medence termékeny földjén főként olajfát és dohányt termesztenek. Az utóbbi időben a főváros kiemelt turisztikai fejlesztések helyszíne is lett, az épületek szépítése mellett számtalan hotel, étterem, kávézó nyílt.

Tirana napjainkban kénytelen szembenézni a túlnépesedés problémájával: a közművek elöregedtek, a víz- és áramellátás akadozik, és a főváros útjain futó napi 300 000-es autóáradat okán a légszennyezettségi adatok is riasztóak. Az Albániában kereskedelmi forgalomba kerülő üzemanyag kén- és ólomtartalma jóval magasabb az európaiénál, ugyanakkor az elmúlt évszázad városépítői nem gondoltak a zöldövezetekkel, s a Tirana melletti Szent Prokop park növényzete nem képes a szennyezett levegő megszűrésére. E gondok megoldása egyelőre várat magára, sőt, mindezek ellenére az építőipar konjunkturális helyzetben van Tiranában, a város peremén gombamód szaporodnak az új építésű városnegyedek.

Közlekedés

A Durrës felé vezető autópálya 2009-ben

A demokratikus fordulat óta sokat fejlődött a város közlekedése, belföldi és nemzetközi szinten egyaránt. 2000 óta autópálya köti össze a fővárost Durrësszal.

Lásd még: Albánia autópályái

A helyi tömegközlekedést buszok és iránytaxik oldják meg. Rendszeres buszjáratok közlekednek az ország valamennyi részébe, valamint Görögországba, Macedóniába és Kosovóba.

A vasúti közlekedés helyzete továbbra is mostoha: a fővárost csak Durrësszal, az északi Shkodrával és Elbasanon keresztül a délkeleti Pogradeccel köti össze a Hoxha-korszakból megörökölt vasútvonal.

Lásd még: Albánia vasúti közlekedése

A Tiranától 25 kilométernyire lévő rinasi repülőtérre (újabb nevén Teréz anya repülőtéren) a hazai Albanian Airlines és Ada Air mellett olasz, brit, osztrák, magyar, szlovén, szerb, görög, bolgár és török légitársaságok is szállítanak utasokat.

Kultúra

Edi Rama polgármester akciója: tarkára festett tiranai épület

Tirana hagyományosan muzulmán település, de 1920-as fővárossá válását követően más felekezetek tagjai is nagy számban telepedtek le. Tiranában számottevő cigány kisebbség él, többnyire a társadalom peremén: koldulásból, nemesfém- és alumíniumgyűjtésből igyekeznek fenntartani magukat.

A főváros ad otthont Albánia első, 1957-ben alapított felsőoktatási intézményének, a Tiranai Egyetemnek, de van a városban jogi és agrárképzés, képzőművészeti és katonai akadémia. 2002-ben megnyitotta kapuit az első (angol tanítási nyelvű) magánegyetem, a University of New York Tirana is. A város ad otthont az ország majd minden politikai-közigazgatási, tudomány- és kultúraszervező intézményének: itt van a Nemzetgyűlés, a Legfelsőbb Bíróság, az Albán Tudományos Akadémia (1972) és kutatóintézetei, a Nemzeti Könyvtár (1922), a nemzeti opera- és balett-társulatnak otthont adó Kultúra Palotája. Az 1988-ban Enver Hoxha Emlékmúzeumként átadott, piramisszerű épület ma a Nemzetközi Kulturális Központ székhelyéül szolgál. A főváros jelentősebb közgyűjteményei a Nemzeti Történeti Múzeum (1981), a Természettudományi Múzeum (1948), a Régészeti Múzeum (1948) és a 3200 albán és nemzetközi művet őrző Képzőművészeti Galéria. 2003 óta minden év novemberében megrendezik a Tiranai Nemzetközi Filmfesztivált. A város labdarúgócsapata az SK Tirana.

A város hangulata részben keleties, részben olaszos, de a leginkább mégis Enver Hoxha kommunista Albániája határozza meg a városképet. A 2000 óta a polgármesteri tisztséget betöltő Edi Rama sajátos akció keretében dobta fel a várost: a szlamosodó, lepusztult blokkokat élénk színűekre festette át.

Vallás

2011-es statisztika alapján a lakosság közel 56%-a volt muszlim, 29%-a vallástalan vagy nem nyilatkozott e téren, kb. 6,4% ortodox, 5,4% katolikus és 3,4% bektási.^[5]

Lásd még: Az iszlám Albániában

Látnivalók

Az Et’hem Bey-mecset az Óratoronnyal

Tirana az építészeti stílusok keverékének ad otthont, amelyek tükrözik történelmének meghatározó korszakait. A város jelenlegi megjelenését jelentősen alakította két totalitárius rezsim; a második világháború alatt Benito Mussolini fasiszta rezsimje és az azt követő időszakban Enver Hoxha rezsimje. A 21. században Tirana modern várossá változott, nagy tömbházakkal, modern új épületekkel, új bevásárlóközpontokkal és sok zöld területtel.

Szkander bég tér

A fiatal főváros legtöbb látnivalója a központi elhelyezkedésű Szkander bég tér (Sheshi Skënderbeu) köré csoportosul, gyalogosan is könnyűszerrel bejárható.

Az 1789–1821 között épült Et’hem Bey-mecset (Xhamia e Et’hem Beut) mellett érdemes megtekinteni a közeli, 1821–1830 között emelt Óratornyot (Kulla e Sahatit), az 1820-ban épült Kapllan pasa türbét, valamint a tér központi helyét elfoglaló Szkander bég lovas szobrot (Odhise Paskali munkája, 1968).

A teret emellett kormányzati épületek övezik, valamint a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Történeti Múzeum 1981-ben készült szocialista-realista mozaikos homlokzatával.

Nagyítás

A Szkander bég tér panorámaképe

Nagyítás

A Szkander bég tér egy másik nézetből

Belső városterület

A Rinia Park és környéke; közepén balról a Taiwani Center

A tiranai piramis

Adem Toptani háza a belvárosban. Az 1920-as években az amerikai követség otthona volt, ma lokali Sarajetnek hívják.

A központi elhelyezkedésű Rinia parkot (Parku Rinia) a kommunista rezsim alatt építették. A Taiwani Center a park fő építménye, ahol kávézók, étterem és az alagsorban egy bowlingpálya található.

A központ déli szélén található tiranai piramis (Piramida) 1988-ban Enver Hoxha Múzeum néven nyílt meg, Enver Hoxha örökségét bemutató múzeumként, majd a kommunizmus összeomlását követően 1991-ben konferenciaközponttá vált. Amikor megépítették, a piramis alakú építményt az ország legdrágább egyedi építményének tartották.^[6]^[7] Időnként "Enver Hoxha mauzóleumnak" is nevezték, bár soha nem ez volt a rendeltetése.

A város belső területén található az egykori vár csekély romja.

A központon kívül eső részeken megtekintésre ajánlható még a 18–19. századi kőhidacska, a Tímárok hídja.

A városközponttól nyugatra érdemes megnézni a római kori villa mozaikpadlós maradványát (→ tiranai mozaik).

Múzeumok, galériák

Tirana, mint az ország egyik kulturális központja, számos múzeumnak ad otthont.

A Nemzeti Történeti Múzeum (Muzeu Historik Kombëtar) a Szkander bég téren található és a legreprezentatívabb városi múzeum.^[8]

A Bunk'art Múzeum két földalatti bunkert foglal magába, amelyet Enver Hoxha rendszere alatt építettek.

A Titkos Megfigyelés Múzeuma (Muzeu i Përgjimeve të Sigurimit të Shtetit) 2017-ben nyitott meg abban az épületben, amely a kommunista korszakban az állambiztonság központjaként szolgált.

1948-ban alapított, Teréz anya téren található Nemzeti Régészeti Múzeum (Muzeu Arkeologjik Kombëtar), kiállítása az őskortól az ókoron és a középkoron át a 20. századig terjed, áttekintést nyújtva az ország történelmi sokszínűségéről.

A Nemzeti Művészeti Galéria (Galeria Kombëtare e Arteve) a város legjelentősebb képzőművészeti múzeuma, ahol a régió egyik legnagyobb festménygyűjteménye található.

Nagy Park

Tirana legfontosabb zöldterülete a város déli részén lévő Nagy Park (Parku i Madh i Tiranës). A parkban egy mesterséges tó, több játszótér és sportlétesítmény, valamint számos látnivaló található, például a Szent Prokopiusz-templom, az Elnöki palota, a Tiranai Botanikus Kert és a Tiranai Állatkert.

Keresztény templomok

Tirana keresztény templomai közül említésre méltó az ortodox Szent Prokopiusz-templom (1780), valamint a Ferenc József építtette katolikus Szűz Mária-templom (1865). 2001-ben épült fel a római katolikus Szent Pál-főszékesegyház(wd), Albánia legnagyobb temploma.

A városon kívül

A várostól délkeletre, a szomszédos településen található Petrelë vára (Kalaja e Petrelës), amelynek története I. Iusztinianosz bizánci császár idejéig nyúlik vissza.