Szótár

A szótár az az írásos, nyomtatott munka, amelynek a témája az egyes szavakhoz kapcsolódó ismeretek, elsősorban a szavak jelentése, és amelyben a szavak sorrendje a szavak jelentéseinek kapcsolata alapján, vagy a betűírást használó nyelvek esetében a szavak betűrendjében van kialakítva.

A nagyon régi szótárak jellemzően egynyelvűek voltak és tematikus sorrendben készültek. Ilyenformában rokonai a lexikonnak és az enciklopédiának, azonban a különbség lényeges, mivel az utóbbiakban az egyes címszavak nem a szavak jelentését, hanem a megnevezett tételhez kapcsolódó, tényeknek tekintett ismereteket tartalmazzák.

A szótári jelentés rendszerint egy rövid meghatározás az adott szó értelméről, azaz annak megfogalmazása, hogy milyen más szavak válthatják ki az eredeti kifejezést. Ez a megoldás egynyelvű szótárak esetében jól mutatja, hogy a nyelv rekurzió terméke, azaz egy szókincs áll rendelkezésünkre, és ennek elemeit váltogatva használjuk fel a szókincs minden eleme jelentésének meghatározására.

A szótárak szóanyaga rendszerint szűkebb, mint egy nyelv szókincse, és a használat célja, igényei szerint alakul. A legrégebbi szótárak egyike a nehéz szavak szótára volt, a leggyakrabban használt szótár a helyesírási szótár, míg a legszámosabb szótár típusnak a szószedet, vagy glosszárium számít, amely egy adott írásműhöz vagy feladathoz kapcsolódóan elkészített szójegyzék neve.

Az, hogy egy szótárban a szavak milyen csoportosításban vagy sorrendben követik egymást, az egyrészt az adott nyelvtől, másrészt a szótár adathordozójától függ. Amióta számítógépet használunk, nem szükségszerű, hogy egy elektronikus médiumon megvalósított szótár „lapja” ugyanúgy nézzen ki, mint egy könyv alakú szótáré, ahogy a keresés sem korlátozódik a lapozásra. A számítógép azt is lehetővé teszi, hogy a szavaknak ne csak az írott képe, hanem hangalakja is rögzíthető – és ezért hallható – legyen, számos más, a szavak jelentéséhez és használatához kapcsolódó egyéb ismerettel együtt.

Szótártípusok

A szótár fizikai megvalósításán alapuló tipológiától eltekintve a szótárak lehetnek egy-, két- és többnyelvű szótárak, amely utóbbi kettő esetében az A nyelv szócikkeihez a B nyelven megadott jelentés tartozik, míg a többnyelvű szótár esetében a dolog kicsit bonyolultabb. Könyv alakú szótár esetében a többnyelvű szótárak készítői kénytelenek bevezetni egy számjegy azonosítót, és kiválasztani egy A vezérnyelvet. Ezután a keresés lehetővé tétele érdekében készítenek egy betűrendes mutatót minden egyes nyelvhez, és a szavak számjegy azonosítója segítségével ki lehet keresni az A nyelvű kifejezés B, C, D stb. megfelelőit.

A szótár kiinduló anyaga és szerkesztői célja szempontjából vannak egynyelvű értelmező szótárak, amelyek szerkesztését többnyire lexikográfus nyelvészek végzik az adott nyelv írott és beszélt nyelvi megnyilatkozásainak igen széles mintáiból merítve. Ezeknek a kiinduló anyagoknak a neve korpusz, és elektronikusan is rögzítve vannak, a korábban cédulákra gyűjtögetett anyagokkal szemben.

Vannak továbbá szűkebb és tágabb tudományterületekhez kapcsolódóan készülő szakszótárak, amelyeknek készítői rendszerint nem lexikográfusok, hanem egyrészt az adott szakma művelői, másrészt egyúttal számítástechnikusok is, akik a szótárkészítéshez szükséges szoftverelemeket maguk is elő tudják állítani. Mivel az utóbbi ismeretekkel egyre többen rendelkeznek, számos elektronikus szótár készül lexikográfiai szempontból laikus emberek munkájaként, esetenként annak megfelelő minőséggel.

A legnagyobb nyomtatott szótár jelenleg az Oxford English Dictionary, a legmerészebb internetes szótári vállalkozásnak pedig a Wortnik tűnik, amely a szavak minden eddiginél szélesebb körét kívánja bemutatni.^[1]

A szótárak minősége

A szótárak minőségét a látszat szintjén a szótár kiadója, múltja, a kiadások száma, a szóanyag bősége stb. jelzi.

Valójában azonban mivel a szótár információkat megtestesítő termék, a minőséget meghatározó szempontok mások. Az első, hogy kinek készült a szótár, megfelel-e a használó igényeinek. Mivel a legtöbbet használt szótárak a kétnyelvű szótárak, és a használat célja az idegennyelv-tanulás, a kétnyelvű szótárak használói igen különböző tudással és ezért eltérő igényekkel jellemezhetők. Ez a tény esetenként tükröződik a szótár minőségében.

Függetlenül a szótárhasználó tudásszintjétől a szótárban található címszavakhoz kapcsolódóan az információtól azt várjuk el, hogy az legyen igaz, pontos, megbízható, naprakész, teljes, érthető, világos, releváns, érvényes, könnyen kezelhető, hozzáférhető stb. Végül a mai szövegfeldolgozási technológiai eljárások egy sor új ismeret előállítását is lehetővé teszik a szavakhoz kapcsolódóan, és az is kívánatos, hogy ezek az ismeretek helyet kapjanak egy -egy szócikk kapcsán. Az Oxford Dictionary of Contemporary English például közli, hogy egy adott szó milyen használati gyakorisággal szerepel az angol nyelvben, és ezzel orientálja a tanulót a tanulásban.

Szótárkészítési eszközök

A szótárkészítés a szótár címszavainak kiválasztásával kezdődik, amely nyelvenként eltérő problémákhoz vezet. Az angol nyelv esetében a kiválasztott azonos alakú szavak (homonima) között különbséget kell tenni, és ez általában az adott szó szófaj osztályba sorolásával oldható meg. További probléma, hogy ugyanaz a szófajú szó több jelentéssel és értelemmel bír, és ahogy kivesszük a szót az eredeti szövegkörnyezetéből, bizonytalanná (többértelművé) válik annak jelentése. Ezért akár az eredeti szöveg beillesztésével, akár annak speciális vagy szakterületi megjelölésével, akár anélkül, számozott jelentésváltozatokat adunk meg egymás után.

A toldalékoló magyar nyelv esetében a kiválasztott szövegben előforduló szavakat először meg kell fosztani a végződésektől, lemmatizálni kell, hogy megkapjuk a szótövet (lemma). Ezek válhatnak azután szócikkekké (lexéma). Maguknak a jelentéseknek a megadása sem egyformán történik az adott szó szófajától függően, mivel főnevek esetében valószínűleg definíciót használunk, igék és melléknevek esetében pedig szinonimákat. A szavak szótári alakra való lepusztítását lemmatizáló program segítségével végezzük el, az ilyen programok képezik az alapját a számítógépes helyesírásellenőrzésnek.

Maguknak a szavaknak a kiválasztását egy adott szövegből szintén egy számítógépes program fajtával, a konkordancia elemző segítségével végezzük.

Ez a program a szöveg összes szavát sorrendbe rakja gyakoriság és/vagy ábécé szerint. Ezen adatok alapján eldönthető, hogy mely szavakra van szükség a szótárban, melyekre nincs. Mivel ezzel a szó jelentéséhez tartozó rész még nincs meg, ugyanez a program könyvtárosi használatból ismert KWIC rutinja segítségével, amely megmutatja az adott szó összes előfordulását minden környezetében, magunk fogalmazzuk meg a jelentést, és/vagy felhasználjuk a szó környezetben adott előfordulását példaképpen.

A KWIC programhoz hasonlóan működnek az egyszerre több szótárban kereső (alignment) programok, amelyek megmutatják a szó jelentését esetenként akár egy tucat különböző szótárban, és nekünk kell eldöntenünk, hogy melyik esettel állunk szemben. Fontos megjegyezni, hogy mivel az ember mindig értelmes, jelentéssel bíró dolgokat keres a környezetében, nagyon gyakran tévedünk úgy, hogy rossz „helyen” keressük a szó jelentését.

Egészen más a tennivalónk, ha a szótárat nem betűrendes fekvésben, hanem belső tartalmi összefüggések alapján, tezauruszként akarjuk elkészíteni. A Longman kiadó Longman Lexicon kiadása illusztrálja ezt a megoldást, amely másfajta, de szintén nagyon fontos igényeket elégít ki. Természetesen a tezauruszépítésnek is vannak számítógépes eszközei, és magyar tezauruszok is készültek számítógéppel. Ungvári Rudolf könyvtáros ennek legismertebb képviselője.

A tezauruszok gyakran decimális vagy más számjegyes azonosítót alkalmaznak a szavak közti összefüggések illusztrálására. A szavak, mint fogalmakat jelölő pontok összefüggéseinek és viszonyainak megjelenítésével, azok grafikus, képszerű ábrázolásával is többen kísérleteztek. Emellett a hypertext eszközök használatával olyan szótár is készült, amely saját definícióit alkotó minden egyes szó szócikként való kezelését, azaz az ahhoz tartozó jelentés azonnali megjelenítését teszi lehetővé. Mindez arra utal, hogy a megértéshez „képet kell alkotnunk”, „képben kell lennünk”, és így az egymás közelségében lévő szavak segítségével kell létrehoznunk a mentális képet, a jelentést. A jelentéshez tehát mindig szükség van a kontextusra, nemcsak az adott szó szövegkörnyezetére, hanem az olvasó és/vagy beszélő által abban a pillanatban észlelt és ismert, a jelentést módosító tágabb összefüggések ismeretére is.

A szóalapú szótárak meghaladása

Mivel a szótárazási igényeknek csak egy része elégíthető ki egyetlen elszigetelt szó jelentésének megadásával, egyre több szótár készül az egyszavas kifejezést meghaladó szövegek szótári formában való összeállításával. A leggyakrabban a kollokációs szótárak, az idiómaszótárak és a kifejezésszótárak szolgálnak ilyen megoldással. A betűrendes szerkezetű szinonimaszótárak elégtelen és „hamis” volta vezette el Bartos Tibort, hogy elkészítse a Magyar szótárt, amely egyedülálló emberi teljesítmény, és amely rendhagyó tezaurusznak és szinonima szótárnak tekinthető. Bartos kifejti, hogy szinonimák nincsenek is, csak egymással helyettesíthető szavak vannak, vagyis rámutat a nyelv rekurzív jellegére, amelyről különben megfeledkezünk.

Bartos kiinduló „kategóriái” (a láncszemek horgonyai) szófajok szerinti csoportosításban (saját feldolgozás, tehát nem engedélyköteles). Az asszociációkat lefelé olvasva lehet látni

Ige Főnév Melléknév Határozó
van állapot fontos
Nincs helyzet mellékes
utánoz kapcsolat kölcsönös
alkot rokonság azonos
készít különbség más
illik termelés egyforma
egyenlít szemmérték változatos
kiválik fok visszás
elmarad átlag nagy
köt növekedés kicsi
szétválaszt csökkenés tiszta
bomlik toldás kevert
erjed elvonás helytálló
Él vele többlet esendő
mellőz maradék teljes
rendez egyesülés hiányos
zavar egész idegen
elöljáró rész folytonos
követ alkotórész általános
félbeszakad rend egyéni
gyűlik rendetlenség szabályos
szór kezdet szabálytalan
emészt vég számlálhatatlan
kitaszít közép kettős
igazodik állás felezett
elrugaszkodik gyűjtőhely háromszoros
igazodik osztály harmadolt
megnégyszerez ismétlés korai
alakul szám kései
helyettesít számítás új
cserél lajstrom régi
történik negyedrész változó
okol idő változatlan
terem időzavar Erős
pusztul időszámítás gyenge
megújul időszak termő
segíti jelen meddő
ellenzi múlt heves
borít jövő mérsékelt
nyit tavasz hajlandó
zár fiatalság bal
stb.

A nem egytagú kifejezések keresése azonban problémát okoz, ezért a legtöbb szótárban ez nem is lehetséges. További probléma, hogy a számítógépes keresés is csak Boole-algebrai relációkat enged meg, és ezek szegényesek a szükségesekhez képest. Az igények ugyanis olyan megoldás keresésére ösztönöznek, amelyek felhagynak a címszavak kontextusának teljes elhagyásával vagy egyszerűsítésével, és megpróbálnak a kontextusból többet összekapcsolni vagy legalábbis azonnal hozzáférhetővé tenni egy adott szó jelentésének tisztázása kapcsán. Ez különösen a szótárak fordításkori használatánál jelentős. Mivel a fordítást is megsegítik a számítástechnikai eszközök, ma már a fordítás melléktermékeként fordítási memóriák készülnek, amelyek nem mások, mint kifejezés vagy mondat hosszúságú, nyelvpárokba rendezett, bővített tételű vagy „szócikk”-szótárak.

Egy szóhoz kapcsolódóan, az adott szócikkfejjel kapcsolatosan igen sokféle dolgot lehet tudni, illetve lehet rögzíteni egy szótárban. A teljesség igénye nélkül, a szó írott alakját (helyesírását), a szó hangalakját (kiejtését), a szó jelentését, a szó meghatározását, a szó szófaját, a szó kifejezésekben való előfordulásait, a szó képzett alakjait, a szó vonzatait, a szó stiláris, használati jellemzőit, besorolását, továbbá esetlegesen a szó szinonimáit, a szóhoz alá- és fölé rendelt kapcsolatban tartozó más szavakat (akár a definíció részeként, vagy a szó faj és nem viszonyait), és a szó szövegösszefüggéseit stb.

Bár egy szótár forgatásának különböző okai lehetnek, ez a körülmény nem látszik a könyvalapú szótárakon. A magyar nyelv külföldi tanulójának nehézséget jelent egy magyar egynyelvű szótár, de kisebb a probléma egy magyar számára, ha egynyelvű angol szótárban kutat. A Longman Lexicon például azt is megadja egy szóval (szócikkfejjel) kapcsolatosan, hogy milyen mondattani szerkezetbe illik be a szó, vagyis melyek a közvetlen környezetébe tartozó szófajok (mondatrészek). Más nyelvben ragozott alakokat feltételezve ez nyilván sokkal bonyolultabb. Az angolban egyébként a legérdekesebb ilyen szerkesztésű szótár a Word Finder, amelyet egy újságíró készített, hogy változatosabbá tegye a szóhasználatot. Ő azt adja meg, hogy adott igének milyen főnevek lehetnek a tárgyai vagy az alanyai, vagy adott főnevek milyen más szavakkal alkothatnak jelzős szerkezetet stb.

Mindenképp azt látszanak a mai technikák meghaladni, hogy csak egy szó legyen a keresés fókuszában, hogy csak egy szóra szűkítsük a fordítási problémát. Például a magyar éles szó különböző főnevekkel társulva arra mutat rá, hogy a két szó alapjelentését nem lehet külön-külön lefordítani, ismerni kell az "összetételt" is. (éles sarok, szög, kanyar, vita, nyelv, ész stb.)

A szövegben ehhez magukat a szavakat kellett tudni kódolni mondattani és egyéb formai ismérvek szerint, és megszülettek azok a szövegleíró programnyelvek, amelyek ezeket a lehetőségeket megteremtik.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

↑ Szótár-tündérmese (Nyest.hu, 2009. június 9.)

Külső hivatkozások

Szótár.lap.hu – linkgyűjtemény

Online szótárak

Ajánlott irodalom

Tóth Szergej, Földes Csaba, Fóris Ágota: Lexikológiai és lexikográfiai látkép: problémák, paradigmák, perspektívák. Szeged: Generalia 2004.

[1] Szótár-tündérmese (Nyest.hu, 2009. június 9.)

[1]