Preraffaeliták
A preraffaeliták angol író- és művészcsoport, mely 1848-ban William Holman Hunt (1827–1910), John Everett Millais (1829–1896) és Dante Gabriel Rossetti (1828–1882) vezetésével alakult azzal a szándékkal, hogy a kor festészetét kivezesse a felületes akadémizmusból. További alapító tagok:
- James Collison — 1850-ben kivált,
- Frederick Stevens — később minden művét megsemmisítette és műkritikus lett,
- William Rosetti, Rosetti öccse, szintén kritikus, egyben a csoport titkára és
- Thomas Woolner szobrász, aki később Ausztráliába költözött
A csoport 1850-től folyóiratot jelentetett meg a The Germ (A Csíra) címmel; ez négy számot élt meg. A cikkek nem annyira művészetpolitikát fogalmaztak meg, mint inkább művészi véleményeket — ezeket nagyjából a „Le Joshua Reynoldsszal, le a Királyi Akadémiával, le a "barnafestéssel", le Raffaellóval, éljen a quattrocento előtti olasz művészet és irodalomǃ” jelszavaival foglalhatjuk össze. A két kritikus akár egy manifesztumot is megfogalmazhatott volna, de nem tették. Céljuk a mélyebb élmények őszinte, eszményítő kifejezése volt. Mintaképük a Raffaello előtti 15. századi toszkánai festők művészete volt. Romantikus álláspontról bírálták a polgári társadalmat, idealizálták a középkort, és a korai naiv művészetet próbálták feltámasztani. Misztikus szimbolizmus és stilizáltság jellemezte művészetüket. Festészetük részletező, naturalisztikus, merev és természetellenes. Később csatlakozott a csoporthoz Edward Burne-Jones (1833–1898) és William Morris (1834–1896). Irodalmi szószólójuk John Ruskin volt. A költők közül például Algernon Charles Swinburne és Robert Browning munkásságán hagyott nyomot munkásságuk. Céljaik és stílusuk valójában nem annyira a kora reneszánsz művészetéhez hasonló, mint inkább a nazarénusokéhoz. Művészi tevékenységük nagy hatással volt a később kibontakozó szecesszió mozgalmára és a szimbolizmusra.
Magyarországon Gulácsy Lajos festészetére hatottak erősen.
Előzmények
szerkesztés
A kör létrejöttében meghatározó szerepet játszott a hivatalos festészettel és az erkölcsével szembeni ellenszenv. 1848-ban Viktória királynő uralkodásának tizedik évfordulóját ünneplik, tart a tudományos és ipari forradalom. Európában forradalmi mozgalmak zajlanak. Constable több mint tíz éve halott. Turnernek még három éve van hátra életéből. E két művész rendítette meg az akadémizmust, ami még mindig uralkodó az angol művészetben. Ilyen viszonyok mellett lázad fel néhány nagyon fiatal művész, Millais, Hunt és Rossetti. A jövendő preraffaelisták érzik, hogy művészetük felszabadítása az akadémizmus által fenyegetett festészet felszabadításával jöhet létre. Rossetti így ír erről:
- „Amit ma irányzatnak nevezünk, meglehetősen komoly dolog volt, de az ötletet, hogy egy csapatot alakítsunk közös névvel, csak tréfának szántuk. Rendkívül nagy ellenszenvet éreztünk akkor az Akadémia iránt, képeinket azokkal a híres iniciálékkal írtuk alá tisztán szórakozásból, hogy törvényen kívül kerüljünk”
A fiatal művészek az akadémikusoknak azt róják fel, hogy egyetlen festészeti módszert ismernek el, ez Raffaello művészete, mellyel egyáltalán nem azonosulnak. Véleményük szerint ez a mesterséges, merev festési módszer a szín fölé helyezi a rajzot, az egyensúlyt a mozgás fölé. A klasszikusokat minden kortárs, modern festő fölé. Ily módon a saját festői kifejezésük vízióját kénytelenek megcsalni. A preraffaeliták ahhoz, hogy megszabadítsák a művészetet az akadémizmustól, a stílus tekintetében a festészet történetéből merítenek, s nem elégszenek meg néhány ikonnak kikiáltott mesterrel, akikre állandóan hivatkoznak a hivatalos festők. Érdeklődésük kiterjed a Raffaellót megelőző festők munkáira. Tanulmányozzák a kortárs alkotók munkáit is, mint Turner, Blake, Géricault, Delacroix, vagy Ingres, ideértve a régi koloristákat is mint Giorgione, vagy Rubens. Kapcsolódnak a 19. század eleji német festők csoportjához a nazarénusokhoz, akik szintén fellépnek az oktatás akadémikus elveivel szemben. Érdeklőnek az iparművészet, irodalom, mitológia, a kor társadalmi eseményei iránt. A mozgalom ereje és egyben a gyengesége is a témák és érdeklődési kör sokszínűségében rejlik. Hatással vannak más festőkre, mint Redon (1840-1916) és Moreau (1826-1898), valamint a szecesszió művészeire.
A kör megszületése
szerkesztés
1848 szeptemberében Millais-nél létrehozták a Preraffaeliták körét. (P. R. B., Pre-Raphaelite Brotherhood). Hét tagja volt a társaságnak: Millais, Hunt, Dante Gabriel Rossetti, és testvére William Michael, James Collinson (1812-1881) misztikus katolikus, F. G. Stephens, a későbbi kritikus, és Thomas Wollner szobrász. Rossetti lett a kör titkára, megfogalmazta a csoport programját: „Lenni kell átadható, eredeti ötletnek. Figyelmesen kell és meg kell tanulni azt művészi formában visszaadni. Pozitívan viszonyulni az iránt, ami a művészetben közvetlen komoly és őszinte, elvetni azt ami konvencionális, ami csupán önmagunk megmutatása és tisztán mesterkélt ismétlés.” Megegyeztek abban, hogy műveik alá csupán a P. R. B. betűket írják, melynek jelentését titokban kell tartani, és hogy inspiráció fő forrása a középkori vallás, vagy mitologikus, és idealisztikus felfogású jelenetei, valamint az irodalomból merített témák. Esztétikájukban első helyet foglal el Dante, Shakespeare és Keats.
Az első bemutatkozások
szerkesztés
Az első nyilvános bemutatkozásra 1849-ben a londoni Hyde Park Corner Galériában került sor. A bemutatott mű szerzője Rossetti volt P. R. B. aláírással. A kritikusok meglepően barátságosan reagálnak. Egy kicsit később, ugyanebben az évben hasonló betűjelzéssel szignálva új képek jelennek meg a Királyi Akadémia kiállításán. 1850-ben Rossetti kiállítja az Angyali üdvözlet-et a Portland Galériában. Hunt ugyanitt A megtért brit család megmenti a papot a druidáktól, Millais Krisztus szülei házában című munkáját állítja ki. A kritika ezúttal keményen bírálja az akadémizmus elveit és Raffaellót támadó csoport alkotásait. Heves támadások hatására a preraffaeliták a világi témák felé fordulnak. John Ruskin[2] (1819-1900) 1851-ben a Timesban közzé tett leveleiben megvédi a preraffaelitákat:
- A múlthoz való vonzódásuk kizárólag abban nyilvánul meg, (…) hogy vagy azt festik amit látnak, vagy azt, amit a bemutatott jelenet valóságának tartanak, figyelmen kívül hagyva a festészet mindenféle konvencionális szabályait. Kiválasztották szerencsétlen, de megalapozott álnevüket, mivel Raffaello előtt minden művész így festett, míg utána arra törekedtek, hogy szép vásznakat hozzanak létre, mint hogy a valóságot ábrázolják. (…)
A fiatal festők megismerkednek Ruskinnal és hasznosítják tanácsait.[3]
A kör megszűnése
szerkesztésJohn Ruskin beavatkozása után egy évvel a preraffaeliták irányába megváltozott a közvélemény, győzedelmeskedtek. Millais Ophelia című képe óriási sikert aratott. Ennek ellenére, paradox módon a csoport a következő évben felbomlott. Okai: 1853-ban Millais-t a Királyi Akadémia rendkívüli tagjává választották, Hunt Egyiptomba utazott, és ellátogatott a szentföldre. Rossetti 1854-ben feloszlatta a csoportot. Ő maradt az egyetlen, aki folytatta a hagyományokat. Ugyanakkor hatása a festészetben, irodalomban és zenében fontosnak bizonyult. Néhány műve Paul Verlaine-t és Claude Debussyt inspirálta, egyik legnagyobb hatású előkészítője volt a szecessziónak. Edward Burne-Jones, Rossetti tanítványa egész életében a tanításának hatása alatt maradt.
Források
szerkesztés- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Híres festők 25. Preraffaelita kör
Jegyzetek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Terri Winding:A preraffaelisták és a Fantasy Archiválva 2009. június 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Morris és a preraffaelisták
- Kriesch Aladár: Ruskinről s az angol praerafaelitákról. (Hozzáférés: 2010. szeptember 15.)
- Birmingham Museums & Art Gallery's Pre-Raphaelite Online Resource Archiválva 2009. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Jericho and the Pre-Raphaelites Archiválva 2011. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben - leírás a preraffaeliták és Oxford kapcsolatáról
