Pierre Boulez

francia zeneszerző és karmester
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 12.

Pierre Boulez (ejtsd: Bulez; Montbrison, 1925. március 26.Baden-Baden, 2016. január 5.[1]) többszörös Grammy-díjas francia zeneszerző és karmester.

Pierre Boulez
2004-ben
2004-ben
Életrajzi adatok
Született1925. március 26.
Montbrison
Elhunyt2016. január 5. (90 évesen)
Baden-Baden
IskoláiPárizsi Konzervatórium
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
Díjak
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Gloria Artis-érem
  • Bécs tartomány arany díszjelvénye
  • Theodor W. Adorno-díj (1992)
  • Praemium Imperiale (1989)
  • Léonie Sonnings musikpris (1985)
  • Glenn Gould-díj (2002)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1997)
  • Berliner Kunstpreis (1996)
  • Grawemeyer Award (2001)
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1979)
  • Grammy-díj
  • Ernst von Siemens Music Prize (1979)
  • Polar Music Prize (1996)
  • Művészeti Wolf-díj (2000)
  • Kyoto Prize in Arts and Philosophy (2009)
  • Edison Music Awards (2010)
  • BBVA Foundation Frontiers of Knowledge Award (2012)
  • Robert Schumann Prize for Poetry and Music (2012)
  • Hamburgi Bach-díj (2015)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Grawemeyer Award for Music Composition (2001)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1983)
  • Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword
  • honorary doctor of the Royal College of Music (1995)
  • a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (1988)
  • Pour le Mérite
  • Royal Philharmonic Society Music Awards
  • Goethe-érem (1987)
Tevékenységzeneszerző, karmester
Kiadók
  • Deutsche Grammophon
  • Sony Classical
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Boulez témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Matematikai tanulmányok után 1942-ben Párizsba költözött. Két évvel később a Conservatoire-on Olivier Messiaen osztályába került. Itt zeneszerzést, analízist, René Leibowitz vezetésével dodekafon technikát tanult. 1946-ban a Renaud-Barrault színtársulat zenei vezetője lett, ekkor írta első műveit (Szonatina fuvolára és zongorára, 1. zongoraszonáta, Le visage nuptial énekhangra és kamaraegyüttesre).

A szeriális technikával való megismerkedése után számos, az 1950-es évek zeneszerzői gondolkodását alapvetően meghatározó művet írt (Structures I-II. két zongorára, Le Marteau sans maitre énekhangra és kamaraegyüttesre, Pli selon pli) Ezekben a művekben a szeriális gondolkodást a zene valamennyi összetevőjére kiterjesztette. Később a véletlen alkalmazása foglalkoztatta, e tárgyban írt Alea című cikke nyomán terjedt el az aleatória kifejezés. Az IRCAM (Akusztikai/zenei kutatások intézete) megalapításával (1974) a ma használatos valamennyi zenei technológia (elektroakusztika, informatika, akusztikai kutatások, hangszerépítés) integrációjára törekedett. Répons című műve a számítógépek, a valós idejű hangátalakítások hangversenytermi használatának egyik legkorábbi példája.

1953-tól 1967-ig a Domaine Musical nevű párizsi kortárs zenei hangversenysorozat vezetője volt. 1966-ban vezényelt először Bayreuthban, itt számos nagy sikerű produkció fűződik a nevéhez (többek között a Ring Patrice Chéreau rendezte jubileumi előadása). 1969-ben vezényelte először a New York-i Filharmonikusokat, a zenekarnak 1971 és 1977 között a vezető karmestere volt.

1977-ben a Pompidou központ mellett működő IRCAM vezetőjévé nevezték ki. Ezt a posztot 1992-ig töltötte be. Ez az intézmény a zenei kutatások mellett az ugyancsak Boulez vezette Ensemble Intercontemporaine (EIC) révén a kortárs zene bemutatásának egyik legfontosabb fóruma. A 20. század zeneirodalmának legfontosabb művei mellett Mahler, Bruckner és Wagner műveinek is kiemelkedő tolmácsolója volt. Irányítása alatt jelent meg Anton Webern összes műveinek hanglemezfelvétele.

Fontosabb művei

szerkesztés
  • Szonatina fuvolára és zongorára (1946)
  • 1. zongoraszonáta, (1946)
  • Le visage nuptial, S,A, kamarazkr. (1946)
  • 2. zongoraszonáta, (1948)
  • Le soleil des eaux, S,T,B, zkr (1948)
  • Le marteau sans maître, A, 6 hangszer (1952-54)
  • 3. zongoraszonáta, (5 változatban) (1955-57)
  • Pli selon pli – Portrait de Mallarmé: S, zkr, részei: Don, Improvisations sur Mallarmé I-II-III, Tombeau (1957-62)
  • Éclat – kamaraegyüttesre (később átdolgozva és kiegészítve: Éclat/Multiple (1968-71)
  • Rituel in memoriam Maderna – 8 csoportra osztott zenekarra (1975)
  • Répons, 6 szólistára, elektronikára (1981-1988)
  • Dialogue de l'ombre double klarinétra, hangszalagra és térbeli mozgatásra szolgáló berendezésekre (1985)
  • ...explosante-fixe... fuvolára, együttesre és számítógépre (1991-1995)
  • Sur incises 3 zongorára, 3 hárfára, 3 marimbára (1996-98)
  • Penser la musique aujourd'hui, 1963
  • Relevés d'apprenti, Le Seuil, Collection « Tel Quel », 1966
  • Points de repère, Édition du Seuil, 1981, ISBN 2-267-00276-0
  1. Archivált másolat. [2016. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 6.)
  • Celestin Deliège: Beszélgetések Pierre Boulezzal; ford. Takács Ágnes; Zeneműkiadó, Budapest, 1983
  • Kókai Rezső: Századunk zenéje, Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1961
  • Varga Bálint András: Három kérdés – 82 zeneszerző, Zeneműkiadó, 1986 ISBN 963-330-611-6

További információk

szerkesztés
  • Szegedy-Maszák Mihály: Jelen a múltban, múlt a jelenben. In memoriam Pierre Boulez; Pesti Kalligram, Bp., 2016 (Szegedy-Maszák Mihály válogatott munkái)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés