NASA

A NASA (angolul, hivatalosan: National Aeronautics and Space Administration, magyarul: Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) az Amerikai Egyesült Államok kormányzati ügynöksége, az ország civil repüléstani, űrkutatási és űrrepülési szervezete. A hivatalt 1958-ban hozták létre Dwight D. Eisenhower elnöksége idején. Eredeti célja az ország nem katonai űrkutatásának irányítása és a világűr és űreszközök békés felhasználásának ösztönzése volt.

NASA
Mottó	For the Benefit of All
Alapítva	1958. július 29.
Jogelőd	NACA
Tevékenység	űrkutatás
Székhely	Washington
Irányítószám	20546-0001
Nyelvek	angol
Igazgató	Clarence William Nelson
Költségvetés	17,46 milliárd amerikai dollár, vagy átszámítva 12,75 milliárd euró (2015-ben)
Dolgozók száma	18 900+
Elhelyezkedése
NASA Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 38° 52′ 59″, ny. h. 77° 00′ 59″38.883079, -77.01628
A NASA weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz NASA témájú médiaállományokat.

Létrehozásának előzményei

Az USA hadügyminisztériuma már az 1940-es évek végétől kezdve támogatta a rakétatechnikai és felsőlégköri kutatásokat. Jelentős lépés volt, amikor Eisenhower elnök bejelentette, hogy a nemzetközi geofizikai év keretében 1957. július 1. és 1958. december 31. között tudományos célú mesterséges holdat készülnek Föld körüli pályára állítani. Azonban 1957. október 4-én látott napvilágot az Egyesült Államokban az a hír, hogy a szovjetek fellőtték a Szputnyik–1 műholdat. A hír megrázta Amerikát, olyannyira, hogy hatását Pearl Harboréhoz hasonlítják. Ezzel az eseménnyel kezdetét vette a két nagyhatalom (az USA és a Szovjetunió) közötti űrverseny. A válság megoldása gyors intézkedést követelt, ezért egyetlen év leforgása alatt létrehozták a NASA-t. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy akkor már több mint 40 éve működött Amerikában a repülésügyi fejlesztések ipari és kutatóintézeti szervezete, a NACA. 1958. január 31-én útnak indult az Explorer–1 műhold, ami az első lépés volt az irányban, hogy az 1958. július 29-én Eisenhower elnök által kihirdetett Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Törvény (National Aeronautics and Space Act) alapján központosultak az addigi tevékenységek és létrejött a NASA, ami formális működését 1958. október 1-jén kezdte meg.

Fejlődése, tevékenységi területei

A NASA szervezetének kezdetben 8000 alkalmazottja és 100 millió dolláros költségvetése volt. Három nagy laboratórium és két kisebb rakétakísérleti telep tartozott a kezelésébe. Később fokozatosan olvasztotta magába szerte az országban azokat a nagy intézményeket, amelyek a ma működtetett tíz nagy űrközpontból álló hálózat alapját képezték. Ma a NASA csaknem húszezer alkalmazottat foglalkoztat, éves költségvetése pedig 13,5 milliárd dollár.

A NASA tevékenységének legfontosabb területei a bolygókutatás és ehhez kapcsolódóan a csillagászat; a Föld beható tanulmányozása a világűrből az űrkutatás módszereivel; az emberes űrrepülések; valamint az űrtechnológiai és rakétatechnikai fejlesztések. Mindezeken túl a NASA egyre nagyobb súlyt fektet az oktatásra, valamint arra, hogy az elért tudományos és műszaki eredmények minél szélesebb körben átkerüljenek a gyakorlati élet űrkutatástól távol eső területeire is.

Az űrtudományok területén lenyűgözőek a bolygókutatásban elért eredményeik. A NASA űrszondái meghódították az egész Naprendszert, az összes nagybolygót és számos holdjukat megközelítették, leszálltak a Marson, behatoltak a Vénusz és a Jupiter légkörébe. Folyamatban van a Mars Exploration Rovers, a Mars Odyssey és a Mars Global Surveyor program, lezárult a Cassini Szaturnusz körüli keringése. Folyik a négy nagy teljesítményű, az elektromágneses színkép különböző tartományaiban működő űrtávcső programja. A Hubble űrtávcső és a Chandra röntgentávcső a Föld körül kering, 2003-ban állították Nap körüli pályára a Spitzer űrtávcsövet. A Compton gammatávcső 2000-ben megsemmisült a Föld légkörében. Jelentős eredményeket ért el a NASA a Nap és a bolygóközi tér fizikai kutatásában is. Az elkövetkező évtizedekre szóló stratégiai tervben a bolygókutatás és az űrcsillagászat területén megkezdett programok kiegészülnek a Naprendszeren kívüli bolygók és a földönkívüli élet nyomainak felfedezésére irányuló erőfeszítésekkel.

Fontosabb űrprogramok

A NASA korai célkitűzései közé tartozott az ember feljuttatása a világűrbe, a Hold és a világűr meghódítása. Ennek érdekében különböző űrprogramokat dolgozott ki:

Mercury-program

A Mercury-program keretében hat ember repült a világűrbe. Ez volt az első amerikai emberes űrprogram. 1961-ben Alan Shepard űrugrást hajt végre a Freedom 7 nevű kapszulával. Ő volt az első amerikai a világűrben. 1962-ben John Glenn volt az első amerikai űrhajós Föld körüli pályán.

Gemini-program

A Gemini-program keretében 16 űrhajós 600-szor kerülte meg a Földet. A Mercury-program folytatása, és az Apollo-program előkészítése volt.

Az Apollo–12 asztronautái a Holdon meglátogatták a Surveyor–3 leszállóegységet

Apollo-program

Az Apollo-program keretében 1969 és 1972 között 12 űrhajós járt a Holdon. Az emberes űrrepülések terén a Mercury- és Gemini-programok már az előkészületet jelentették az űrkutatás történetének legnagyobb vállalkozásához, a Hold meghódításához.

1969. július 20-án az Apollo–11 űrhajóval történt az első holdra szállás, Neil Armstrong és Edwin Aldrin űrhajósokkal. Összesen 15 Apollo űrhajó hagyta el a Föld felszínét. Értékes holdmintákat hoztak vissza, amelynek laboratóriumi megvizsgálása még tart, s információkat adhat a Hold geológiájának és a Naprendszer keletkezésének megértésére.

Space Shuttle

Az amerikai űrrepülőgépek voltak az első teljesen újrafelhasználható hordozóeszközök. Összesen hat ilyen űrrepülőgépet építettek meg, melyek közül öt repült a világűrben. 1981 óta száznál is több repülést hajtottak végre. Húsz évnyi működés során két űrrepülőgép semmisült meg: a Challenger 1986-ban és a Columbia 2003-ban. Ennek ellenére a NASA űrrepülőgép-programja sikeresnek mondható.

Űrállomások

A Nemzetközi Űrállomás (ISS)

Az Apollo-program lezárása után állították pályára az első, mintegy 80 tonnás amerikai űrállomást, a Skylab-et. 1981-től az űrrepülőgép üzembeállításával új korszak nyílt az emberes űrrepülések történetében. A végrehajtott 125 repülés során űrhajósok százai dolgoztak a világűrben. Eközben az oroszokkal együttműködve az amerikai űrhajósok gyakorlatot szereztek a hosszú időtartamú űrrepülésben is. A Skylab otthont adott a Nap, a Föld, a Hold megfigyelésének, valamint a súlytalanság vizsgálatainak is.

1998-ban megkezdődött a Nemzetközi Űrállomás összeszerelése, ennek köszönhetően pedig 2000-től az amerikai űrhajósok folyamatos jelenléte a világűrben. Az űrállomás mintegy 400 km-re kering a Földünk felett. Az ISS program egy olyan, országok közötti közös űrkutatási projekt, amely számos tudományos kísérletnek ad helyet a világűrben. Az emberes űrrepülések legfontosabb célja, hogy jobban megismerjék a súlytalanság és általában a világűrbeli környezet hatását az élő szervezetekben végbemenő fizikai, kémiai és biológiai folyamatokra. Mindezzel a 21. század első évtizedében előkészítik, majd a második és harmadik évtizedében megvalósítják a bolygóközi űrutazást.

Wernher von Braun, aki fontos szerepet játszott az Egyesült Államok rakétafejlesztésében, korábban pedig Németországéban

Hordozóeszközök

A hordozóeszközök területén az 1960-as években kifejlesztették a holdutazásra alkalmas Saturn V óriásrakétát, az 1970-es években pedig kidolgozták a többször felhasználható űrbeli szállítórendszert, az űrrepülőgépet, amely a korábbiakhoz képest forradalmian új megoldást jelentett. Folynak kísérletek az X–33 és X–34 gépekkel, amelyek a jövő század űrrepülőgépei alapjául szolgálhatnak. A fejlesztés végcélja, hogy az űrrepülést egy nagyságrenddel olcsóbbá tegyék, azaz egy kg hasznos teher alacsony Föld körüli pályára állításának költségét 2000 dollár alá csökkentsék.

Űrszondák

Az űrszondák nem embereket, hanem műszereket visznek a Naprendszer bolygóihoz. A rádióval visszaküldött információk tömegének feldolgozása folyamatos.

Azt lehetne gondolni, hogy a Vénusz, Föld, Mars, amelyek nagyjából egyforma tömegűek, s amelyek a Nap sugárzásában is egyforma módon részesülnek, hasonló klímával rendelkeznek. Mégis, a Szovjetunió Venyera űrszondái és az amerikai Mariner–2 azt tanúsítják, hogy a Vénuszt forró, sűrű szén-dioxid légkör veszi körül (90-100 atmoszféra nyomáson és 450 °C hőmérsékleten). Példája ez egy elszabadult „üvegház”-effektusnak: a szén-dioxid légkör átereszti a Nap látható sugárzását, de visszatartja a bolygó infravörös kisugárzását.

Az Egyesült Államok két Viking missziót küldött a Marsra, főként azzal a céllal, hogy életre utaló nyomokat keressenek. Mindkét misszió tökéletes volt technikailag; a Mars körüli keringésre beállított űrszondákról a leszállóegységek sikeresen landoltak a bolygó felületére és ott kísérleteket végeztek a Földről kapott utasítások alapján. Élet nyomaira azonban nem bukkantak.

A Voyager-2 volt a NASA egyik legsikeresebb küldetése

A Naprendszer külső bolygóinak és azok holdjainak eddigi megismerése a Pioneer–10 és Pioneer–11, főleg azonban a Voyager–1 és –2 küldetéseknek köszönhető.

1972-ben a NASA elindította Pioneer–10 jelzésű szondáját. Ez volt az első űreszköz, amelynek hintamanőver segítségével sikerült eljutnia a külső bolygókig és elhagynia a Naprendszert. A szonda a különböző mérésekre és adattovábbításra használt eszközök mellett magával vitt egy gravírozott lemezt, amelyen az emberiség „névjegye” látható. A névjegy feladata az, hogy sűrített formában információval szolgáljon az emberiségről ismeretlen, intelligens lények számára, akik képesek befogadni az „űr-palack” üzenetét.

Így érte el a Voyager-2 is az Uránuszt 1986-ban s a Neptunuszt 1989-ben. Utána pedig kijutott a csillagközi térbe s pályáját folytatja megszakítás nélkül, míg esetleg egy más csillag bolygói között értelmes lények elfogják.

Műholdak

A Föld kutatásának vannak a leghosszabb múltra visszatekintő hagyományai, hiszen az első amerikai műhold, az Explorer– is geofizikai célokat szolgált, amellett a van Allen-övek kimutatásával forradalmi felfedezést is hozott a geofizikában. Kifejlesztették a már évtizedek óta szolgálatszerűen működő távérzékelési és meteorológiai műholdcsaládokat. Az utóbbi években a Föld rendszerszemléletű vizsgálata került a kutatások középpontjába, melyeket a „Küldetés a Föld bolygóhoz” néven fognak össze. Az elkövetkező évek tervei között szerepel a hosszú távú éghajlatváltozások és azok hatásainak kutatása. Részletesen fel kívánják térképezni a légköri ózon mennyiségét és eloszlását. Feltérképezik a földhasználatot, annak változásait, például a trópusi őserdők csökkenését. Több műholddal akarják követni az évszakos és a többéves klímaváltozásokat, valamint a természeti katasztrófákat.

Néhány fontosabb műhold

A legismertebb földmegfigyelő műholdcsalád, a Landsat első példányát 1972-ben bocsátották fel az USA-ban. A felszíntől 915 km magasságban dolgozott. 1985-ben katonai feladatokkal felbocsátott Geosat műholdat másfél évvel később polgári kutatási célokra, óceánok megfigyelésére alakították át. 1990 óta üzemen kívül van. Továbbá geostacionárius meteorológiai műholdak helyezkednek el az USA nyugati (GOES-W) és keleti partvidéke (GOES-E) hosszúsági köreinek magasságában. Hasonló célt szolgálnak a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) műholdjai, amelyek 1 km-es felbontóképességgel az egész Földet vizsgálják. Felvételeiket a meteorológusokon kívül a tengerek kutatói is hasznosítják. Az 1978-ban indított és 1991-ben üzemen kívül helyezett NIMBUS–7 műhold az óceánok hőmérsékletéről, a szélsebességről, a felhőzetről, a talajnedvességi viszonyokról gyűjtött adatokat.

Kilátások a jövőre

^[forrás?]

Az 1990-es években a NASA teljesen megváltoztatta a stratégiáját, s a nagyszabású projektek helyett sok kicsit fog indítani, melyekkel a következő kérdésekre akar választ kapni:

• hogyan keletkeztek a galaxisok?
• létezik-e földönkívüli élet?
• mit nyerhetünk az űrkutatással?

Ezt az igyekezetet nem befolyásolja látszólag a Columbia katasztrófája, így a kutatásokat valószínűleg a Marson és a Jupiter holdjain kezdik, hiszen itt volt valamikor az élethez elengedhetetlen víz.

A cél az, hogy sokkal gyorsabban, olcsóbban, s mindenekelőtt eredményesebben, hatékonyabban működjön az űrkutatás. Ennek értelmében az emberi bevetések az űrhajózásban egyre inkább a háttérbe szorulnak. Helyette robotokkal akarják meghódítani a Naprendszert. Így a következő években körülbelül tíz robotot akarnak felküldeni a Marsra is, hogy megvizsgálják a vörös bolygót. Távlati célként olyan bolygókat akarnak felfedezni egy évtizeden belül, amelyek száz fényévnyi sugarú gömbben vannak a Földtől. A következő lépésben intelligens szondákat akarnak létrehozni, amelyek saját maguk döntik el, hogy mit érdemes kutatniuk. Ezek pedig a mostani fejlődési irányzatot tekintve minden valószínűség szerint mikroszondák lesznek, teljesen lekicsinyítve, hogy fellövésük ne kerüljön sok pénzbe. Az első ilyen prototípus 1998-ban startolt. A Deep Space–1 azonban még nem túl nagy intelligenciával rendelkezett. A NASA hozzáfogott az csillagközi repülés módjainak kutatásához is. A program során a Naprendszer határaitól egytized fényévre küldenek ki szondákat. Ezek feltérképezik a terepet a leendő csillagközi utazásokhoz.

A Hubble-űrtávcső helyére lépő James Webb űrtávcső 92,1 millió dolláros támogatáshoz jutott.

Új tervek

Az egyre emelkedő fejlesztési költségek miatt 2010-ben törölték a George W. Bush által 2004. január 14-én bejelentett Vision for Space Exploration programot. Ennek fő célja, az emberes marsrepülés megmaradt a NASA távlati céljának, amely meghatározza a következő évtizedeket.

Kritika

A NASA-t köztudottan az amerikai állampolgárok pénzéből hozták létre, azonban mégsem köteles beszámolni eredményeiről az amerikai állampolgároknak, csupán az Egyesült Államok kormányának. Egyetlen törvény sem kötelezi rá, hogy tudását, ismereteit teljes mértékben megossza a nyilvánossággal. Az 1958. július 29-én megfogalmazott – és a mai napig érvényben lévő – „űrtörvény”, amely elrendelte a NASA megalapítását, a 102. paragrafusának (c) (a) szakaszában így rendelkezik:

„A NASA kötelessége minden katonai értékkel vagy jelentőséggel bíró felfedezést a nemzetvédelemmel közvetlen kapcsolatban álló kormányszervek számára hozzáférhetővé tenni. A NASA vezetője a hivatal gyakorlása közben szerzett információit e törvény hatálya alatt köteles hozzáférhetővé tenni a nyilvánosság számára, kivéve ha az információ visszatartását szövetségi rendelet tiltja, és ha az információt nemzetvédelmi szempontok alapján titkosnak nyilvánítják.”

A NASA-nak tehát „kötelessége” bizonyos információk visszatartása. Olyan információké, amelyekről tehát nem a tudósok, csillagászok döntik el, hogy a nyilvánosságra tartoznak-e vagy sem, hanem a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) bürokratái.

NASA űrközpontok

A NASA az űrkutatás iparszerűen szervezett munkáját űrközpontok hálózatával valósítja meg. A legfontosabb űrközpontok:

• Ames Kutatóközpont
• Glenn Kutatóközpont
• Goddard Űrközpont
• Jet Propulsion Laboratory (JPL)
• Kennedy Űrközpont
• Lyndon B. Johnson Űrközpont
• Marshall Űrközpont
• John C. Stennis Űrközpont

Lásd még

• Lunar and Planetary Institute

Irodalom

• Dr. Almár Iván: Az űrügynökségek és a Nagyközönség (Aero Magazin 2003/02)
• Dollármilliók a NASA-nak (BBC News 2003/02)
• Aero Magazin (Tv2 2003/02)
• Természet Világa (1998/10)
• Dr. Nemerkényi Antal: „Ki kicsoda a műholdak között?” (Általános Természetföldrajz 1993.)
• Bay Zoltán: A világűrkísérletek jövője (Fizikai Szemle 1990/12)
• Fillér Ferenc: A NASA tervei (1998)
• Both Előd: 40 éves a NASA (1998)
• Nagy Tamás: Cape Canaveral (1995)
• Retz Balázs: A NASA és az űrkutatás

Források

• Űrvilág – 45 éves a NASA (1. rész): A Földtől a Holdig

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz NASA témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak

• 45 éves a NASA (1. rész): A Földtől a Holdig
• 45 éves a NASA (2. rész): A Skylabtől az ISS-ig
• 45 éves a NASA (3. – befejező – rész): Más világok felfedezői

Külföldi oldalak

• A NASA hivatalos oldala
• A NASA weboldalak tematikus linkgyűjteménye (több mint 300 NASA weboldal)