Wikipédia

Charles Sanders Peirce

amerikai matematikus, filozófus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. január 20.

Charles Sanders Peirce (Massachusetts, Cambridge, 1839. szeptember 10. – Pennsylvania, Milford, 1914. április 19.) amerikai matematikus, filozófus.

Charles Sanders Peirce
Született1839. szeptember 10.[1][2][3][4][5]
Cambridge
Elhunyt1914. április 19. (74 évesen)[2][3][4][5][6]
Milford
Állampolgárságaamerikai
Házastársa
  • Juliette Peirce
  • Melusina Fay Peirce
SzüleiSarah Hunt Mills
Benjamin Peirce
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiAmerican Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
SírhelyeMilford Cemetery
Charles Sanders Peirce aláírása
Charles Sanders Peirce aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Sanders Peirce témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Charles Sanders Peirce

Wiliam James és John Dewey mellett Peirce a pragmatizmus meghatározó teoretikusa, ezenkívül ő a modern szemiotika megalapítója. Bertrand Russell szerint a legkiemelkedőbb amerikai gondolkodó, Karl Popper szerint pedig „minden idők egyik legnagyobb filozófusa”.

Élete

szerkesztés
 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Munkássága

szerkesztés

A matematika, a logika és a filozófia területén is jelentőset alkotott, többek között:

  • bevezetett egy olyan szignifikanciatesztet, amelynek segítségével megállapítható, hogy egy vagy több mérés ugyanahhoz a normáleloszláshoz tartozik-e, mint a többi;
  • bebizonyította, hogy a „nem-és”, illetve „nem-vagy” logikai operációkból (ez utóbbit a tiszteletére Peirce-operátornak keresztelték) minden egyéb más logikai operáció levezethető;
  • a szemiotika területén Theory of Signs, ill. Theory of Meaning címmel írta meg elméletét.[7] Az ezen dolgozatokban megfogalmazottak az egész tudományág megalapozásához hozzájárultak.

Peirce ezenkívül foglalkozott a logikai következtetés lehetőségeivel, és a már ismert indukció és dedukció mellett harmadikként bevezette az abdukciót (hipotézis). Az ezt a hármast magában foglaló sorból alakította ki ismeret- és tudományelméletét.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  7. ↑ Collected Papers of Charles Sanders Peirce. University Press, Harvard, Cambridge/Mass. 1931-1958

Irodalom

szerkesztés
  • Elisabeth Walther: Charles Sanders Peirce, Leben und Werk. AGIS, Baden-Baden 1989, ISBN 3-87007-035-8
  • Klaus Oehler: Charles Sanders Peirce, Beck, München 1993, ISBN 3-406-34635-9
  • Helmut Pape: Charles S. Peirce zur Einführung. Junius, Hamburg 2004, ISBN 3-88506-391-3
  • James Jakób Liszka: A General Introduction to the Semiotic of Charles Sanders Peirce. Indiana University Press, Bloomington/Indianapolis 1996
  • Bisanz, Dr. Elize: Charles S. Peirce. The Logic of Interdisciplinarity. The Monist-Series. Akademie Verlag, Berlin 2009, ISBN 978-3-05-004410-1
  • Ulrich Baltzer: Erkenntnis als Relationengeflecht. Kategorien bei Charles S. Peirce. Schöningh, Paderborn 1994, ISBN 3-506-70559-8
  • Joseph Brent: Charles S. Peirce. A Life. Indiana University Press, Bloomington, 1998, ISBN 0-253-33350-4
  • Hausman, Carl R.: Charles S. Peirce's Evolutionary Philosophy. Cambridge University Press, New York 1993
  • Michael H. G. Hoffmann: Erkenntnisentwicklung. Ein semiotisch-pragmatischer Ansatz., Klostermann, Frankfurt/Main 2005, ISBN 3-465-03439-2
  • Stefan Kappner: Intentionalität aus semiotischer Sicht. Peirceanische Perspektiven. De Gruyter, Berlin/New York 2004, ISBN 3-11-018288-2
  • Friedrich Kuhn: Ein anderes Bild des Pragmatismus. Wahrscheinlichkeitstheorie und Begründung der Induktion als maßgebliche Einflußgrößen in den "Illustrations of the Logic of Science" von Charles Sanders Peirce, Frankfurt am Main 1996, ISBN 978-3-465-02858-1
  • Farid Lighvani: Die Bedeutung von Charles Sanders Peirce für den amerikanischen Pragmatismus, Hamburg 2007, ISBN 978-3-8300-3023-2
  • Louis Menand: The Metaphysical Club. Farrar, Strauss and Giroux, New York 2001, ISBN 0-374-52849-7
  • Ralf Müller: Die dynamische Logik des Erkennens bei Charles S. Peirce. Königshausen und Neumann, Würzburg 1999, ISBN 3-631-48338-4
  • Ansgar Richter: Der Begriff der Abduktion bei Charles S. Peirce. Lang, Frankfurt/Main 1995, ISBN 3-631-48338-4
  • Don D. Roberts: The Existential Graphs of Charles S. Peirce. Mouton, The Hague 1973. (Approaches To Semiotics 27)
  • Gerhard Schönrich: Zeichenhandeln. Untersuchungen zum Begriff einer semiotischen Vernunft im Ausgang von Ch. S. Peirce., Suhrkamp, Frankfurt/Main 1990, ISBN 3-518-58024-8
  • Uwe Wirth (Szerk.): Die Welt als Zeichen und Hypothese. Perspektiven des semiotischen Pragmatismus von Charles S. Peirce. Suhrkamp, Frankfurt/Main 2000, ISBN 3-518-29079-7
  • Julia Zink: Kontinuum und Konstitution der Wirklichkeit. Analyse und Rekonstruktion des Peirce'schen Kontinuum-Gedankens., Diss. München 2004. (PDF)

Magyarul

szerkesztés
  • Thomas A. Sebeok–Jean Umiker-Sebeokː Ismeri a módszeremet? avagy A mesterdetektív logikája; ford. Szili József; Gondolat, Bp., 1990

Magyarul megjelent művei

szerkesztés
  • Pragmatizmus. A pragmatista filozófia megalapítóinak műveiből; vál. Szabó András György, ford. Fehér Márta, Márkus György, Vajda Mihály, bev. Sós Vilmos; Gondolat, Bp., 1981 (Gondolkodók)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Charles_Sanders_Peirce&oldid=23904272”