Bud Spencer

Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli (Nápoly, 1929. október 31. – Róma, 2016. június 27.) olasz úszó, vízilabdázó és David di Donatello-díjas színész. Utóbbiként leginkább a Piedone-filmekkel, spagettiwesternekkel és a Terence Hill-lel közös filmjeivel vált ismertté. Pályáját sikeres sportolóként kezdte: ő az első olasz úszó, aki 100 m-es gyorsúszásban egy percen belüli eredményt ért el.

Bud Spencer
Piedone szerepében, 1973-ban
Született	Carlo Pedersoli 1929. október 31. Nápoly, Olasz Királyság
Elhunyt	2016. június 27. (86 évesen) Róma, Olasz Köztársaság
Művészneve	Bud Spencer
Álneve	Bud Spencer
Állampolgársága	olasz (1929. október 31. – 1946. június 18.) olasz (1946. június 18. – 2016. június 27.)
Nemzetisége	olasz
Házastársa	Maria Amato (házas: 1960–2016)
Gyermekei	Giuseppe Pedersoli (1961–) Cristiana Pedersoli (1962–) Diamante Pedersoli (Diamy Spencer, 1972–)
Foglalkozása	humorista énekes zenei rendező pilóta forgatókönyvíró filmproducer zeneszerző úszó író vízilabdázó filmszínész politikus előadóművész filmrendező önéletrajzíró uniósrögbi-játékos könyvtáros színész
Iskolái	La Sapienza Egyetem
Kitüntetései	az Olasz Köztársaság Érdemrendje Bambi-díj (1975) Jupiter for Best International Actor (1978) Jupiter for Best International Actor (1979) Az Olasz Köztársasági Érdemrend főtisztje (2008. december 27.) David di Donatello-díj teljes életműért (2010)
Sírhelye	Veranói temető, Róma
Magassága	192 cm
Testtömege	125 kg
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1949–2016
Híres szerepei	Piedone, Bambino, Bulldózer, Charlie Firpo, Charlie O'Brien, Banános Joe, Extralarge, Wilbur Walsh, Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo, Mason
Műfajok	western filmvígjáték
Úszó- és vízilabdázó-pályafutása
Aktív évek	1937–1957
Bud Spencer aláírása
weboldal Facebook IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Bud Spencer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Már életében az európai filmtörténet egyik sokat emlegetett alakja. Filmjei Európa-szerte, azon belül is elsősorban hazájában, Németországban és Magyarországon legendássá váltak, de az Amerikai Egyesült Államokban sem ismeretlenek.

Életútja

Sportolói pályafutása

Carlo Pedersoli 1950-ben

Alessandro Pedersoli és Rosa Facchetti fiaként született Nápoly Santa Lucia nevű városrészében.

Anyanyelve tulajdonképpen a nápolyi nyelv, ezt ő maga vallotta is. Albumot is jelentetett meg dalaiból, ahol énekel olaszul és nápolyiul egyaránt. A Piedone Afrikában c. filmben, amikor megkérdezik Piedonét (azaz Spencert), hogy ő olasz-e, azt feleli: Nem, nápolyi vagyok. Olaszországban a filmjeit ezért nápolyiról (és sok esetben az eredeti angolról) olaszra szinkronizálták, a legtöbb esetben Glauco Onorato kölcsönözte a hangját.

Édesapjának akkoriban vasgyára volt a nápolyi kikötőben, de amikor a gyár előtt horgonyzó hajó egy baleset során felrobbant, a vasgyár tönkrement. Nyolcévesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt, amikor a család 1943-ban a fővárosba költözött.

Tanulmányi eredményei egészen kimagaslóak voltak, ötévesen volt elsős, majd az ötödik osztályt átugorva került hatosztályos gimnáziumba. Ezután a római egyetem vegyészkara következett (mindössze 16 évesen vált az egyetem hallgatójává), tanulmányait azonban meg kellett szakítania, mert a család 1947-ben elhagyta Olaszországot és Brazíliába költözött. Ő másfél év múlva (1948 végén), míg családja 1950-ben tért haza. Folytatta az egyetemet, bár már nem a vegyészmérnöki, hanem a jogi karon, illetve a sportolást. 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését, visszavonult a profi sportolástól. A magyar vízilabda-válogatott ellen több alkalommal is játszott, az egyik mérkőzésre Kárpáti György így emlékezett:

Pedersoli még olasz mértékkel mérve is végtelenül jóképű gyerek volt. Sőt! Klassz srác. Magas, karcsú, széles vállú, a szemében örökösen valami vidám fény, a fogsora Odol-reklám. Nemrégiben kapott több éves hollywoodi filmszerződését, számtalan válogatottság után Pesten búcsúzott a vízipólótól. Már a mérkőzés előtt odajött hozzánk:

– Gyerekek, nagyon kérlek benneteket, ma ne bántsatok. Borzasztó lenne, ha összekapcsolt arccal kellene Amerikába utaznom. Ha egy fogamat kivernétek, talán még a szerződésemet is felbontanák.
Gyarmati Dezső, úgyis, mint csapatkapitány, a reális oldaláról fogta fel a dolgot:
– Kérlek, természetesen elintézhetjük az ügyet. Kérdés, mit ér meg neked ez az üzlet?
Pedersoli elcsodálkozott:
– Üzlet?
– Persze. Valamit valamiért, nem igaz?
Már harsányan nevettünk, Pedersoli is észrevette, hogy ugratjuk.
– Hát… ha akarjátok, a banketten majd énekelek nektek. Elhoztam a gitáromat is. Adjam írásban?
Gyarmati Dezső nagyvonalú volt.
– Felesleges. Gentlemanek között vagyunk.

A mérkőzés persze egyetlen lidérces álom volt szegény Pedersoli számára. Körben adogattuk őt magunk között. Úgy intéztük, hogy mind a hat mezőnyjátékos elszórakozhatott vele néhány percet. Az illetőnek a labdával tulajdonképpen nem is kellett törődnie, minden figyelmét Pedersoli fogsorára összpontosíthatta. Úgyszólván másodpercenként repült egy-egy horog, felütés vagy könyök a villogó, gyöngyszerű metszőfogak irányába. Pedersoli a vészreakció állapotában, halálra vált arccal kapkodta a fejét. Az ököl és a könyök azonban mindannyiszor még időben megállt. Egy-két centiméterre az olasz fiú csinos arcától.

– Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok: Helsinkitől Moszkváig. Budapest: Sport. 1982. 60–61. o.  

Kiváló vízilabdázónk visszaemlékezésével szemben Pedersoli még 1956-ben is szerepelt az olasz válogatottban, nem a Kárpáti György által említett 1955-ös mérkőzés volt számára az utolsó.

16 éves ismeretség után barátnőjével, Maria Amatóval (Giuseppe Amato mozihálózat-tulajdonos lányával) 1960-ban kötöttek házasságot. Ebben az időben dalokat szerzett, szöveget írt, kisebb reklámfilmekben szerepelt, árult autót és festéket is. Három gyermekük született: Giuseppe (1961), Christine (1962) és Diamante (1972).

Színészi pályafutása

Bár már korábban is szerepelt filmekben – első mozija a Quel fantasma di mio marito volt –, csak első tengerentúli szerződése (az Isten megbocsát, én nem) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával, és 1967-ben átköltözzön Amerikába.

2015-ben

Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát, és alkotta meg, majd vette fel a Bud Spencer művésznevet. Akkoriban divat volt angolos hangzású művésznevet választani, hogy ezáltal eladhatóbbak legyenek a western típusú filmek. A Spencer nevet egyik kedvelt színésze, Spencer Tracy tisztelete miatt választotta. Választott keresztneve, a "Bud" eredetéről a források eltérően szólnak. Egy verzió szerint termete miatta kapta (a bud rügyet, bimbót jelent), más források szerint kedvenc sörének márkája, a Budweiser, rövidítve Bud után, egy harmadik elmélet szerint már korábban megkapta barátaitól a Buddha becenevet.

Itt ismerkedett meg közelebbről Terence Hill-lel. Korábban Olaszországban egyszer már szerepeltek ugyanabban, mégpedig az 1959-es Hannibal című filmben, akkor még mindketten az eredeti nevükön, de közös jelenetük nem volt. Rögtön a forgatás legelején egy verekedős jelenetet készítettek elő a westernfilmhez, amelyben Spencer és Hill egymásnak esik egy folyó partján. Hill Spencer temetésén elmesélte, hogy ő fürge macskaként mozgott és több ütést leosztott társának, míg annak végül egyetlen nagy ökölcsapással kellett kiütnie. Sokáig töprengtek egy különleges ütési módon. Spencer ötlete volt, hogy Hill vállára mérjen egyet és attól partnere nyomban kidől. Hill nem találta túl viccesnek, ezért annyival kombinálta, hogy a csapás után előbb felkapta a lábát, és csak utána zuhant el. Hill korábban tanúja volt, ahogy a Piazza delle Muse téren lepuskázták a galambokat, és elmondása szerint azok is ilyenformán estek le a lövések következtében. Bud Spencer még több másik verekedős filmjében alkalmazta ezt a népszerűvé és legendássá vált ütési technikát.

1967-től 1985-ig nem kevesebb mint tizenhét filmben szerepeltek együtt, mely számára is meghozta a sikert és az elismerést, valamint legendává emelte a párosukat. 1985-ben mindketten külön utakra tértek: Spencer megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, melyet később eladott, hogy megvehessen egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, illetve beindíthassa saját étteremláncát Bud Food néven. Közel tíz év múltán, 1994-ben ismét összeállt a páros egy utolsó közös film, a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak.

Azóta csak önálló filmjei voltak, egyre kisebb számban, amíg 2003-ban abba nem hagyta a filmezést. 2010-ben tért vissza utoljára az I delitti del cuoco című filmsorozatban, amelyet Magyarországon 2013 elején a magyar RTL II tűzte műsorára Nincs kettő séf nélkül címmel. Budot Papp János szinkronizálta, miután addigi állandó hangjai, Bujtor István és Kránitz Lajos is elhunytak.

Bud Spencer és Terence Hill nem az egyetlen színészpáros az olasz filmgyártásban: az akkori időkben igen divatosnak számított a művészek gyakori párosítása. Spencert és Hillt megelőzően ma is legendásnak számító két szicíliai színész Franco Franchi és Ciccio Ingrassia komikus kettőse több mint harminc évig szórakoztatta a közönséget.

Még sok hasonló próbálkozás született színészpárosok megalkotására (némelyik Spencert és Hillt utánozva bunyós-párosként lépett fel), de ezek az epigonok többnyire messze elmaradnak Franco-Ciccio, vagy a Bud-Terence kettősöktől.

A párosról egy epigon is készült, vélhetően sikereiket próbálták meglovagolni, ami nem ritka az olasz filmeseknél. A hozzájuk hasonló megjelenésű Paul L. Smith és Antonio Cantafora főszereplésével 1975-ben, Guiliano Carnimeo rendezésében: Simone e Matteo: Un gioco da ragazzi, amely leginkább Az angyalok is esznek babot stílusjegyeit követi. A páros filmjeinek gyakori mellékszereplői, mint Claudio Ruffini is megjelennek a filmalkotásban. Hasonló próbálkozások nem történtek a páros utánzására. Spencer 2005-ben jelöltként indult Lazióban a regionális tanácsnokok választásán a Forza Italia párt színeiben, de alulmaradt vetélytársával szemben. 2010-ben Terence Hill-lel együtt, életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat. Önéletrajzi könyve (Bud Spencer: Különben dühbe jövök) ugyanebben az év decemberében megjelent magyarul is.

Halála és emlékezete

Bud Spencer sírja Rómában, a Verano Monumental Cemetery temetőben.

Többször is halálhírét keltették.

Fia, Giuseppe Pedersoli jelentette be halálhírét. Azt mondta, 86 éves édesapja nem szenvedett, csendesen ment el 2016. június 27-én, hétfőn, 18 óra 15 perckor. Mielőtt eltávozott, utoljára azt mondta: „Köszönöm”.

Emlékére Budapesten, a Filatorigátnál egy firkafalra a TakerOne becenevű graffitiművész hatalmas portrét festett születési és halálozási évszámával. A munka nagyon népszerű lett, a művész fia és családja is ellátogatott már hozzá, sokan egyfajta zarándokhelyként tekintettek rá, de 2017. április 26-án egy ismeretlen személy feketére festette és René Magritte egyik festményén látható feliratra („Ez nem egy pipa”) utalva rossz franciasággal ráírta: „Ez nem egy emlékfal”.

2017. november 11-én avatták fel a szobrát a Corvin-negyedben.

2018-ban készült el Király Levente rendezésében a Piedone nyomában című, 65 perces magyar portréfilm, ami Bud Spencerről, életéről, életművéről szól. 2019. február 28-tól kezdték vetíteni a magyar mozikban a film bővített, 90 perces moziváltozatát.

Bud Spencer szobra Budapesten, a VIII. kerületi Corvin sétányon

2021 óta névadója a budapesti III. kerület Kaszásdűlő városrészében található Bud Spencer parknak.

2023 óta viaszfigurája megtalálható a Madame Tussauds Budapest Múzeumban

Filmjei

Önálló filmjei

• 1949 - Quel fantasma di mio marito (úszómester)
• 1951 – Quo Vadis? (római katona)
• 1954 – Siluri umani (Magyarországon nem mutatták még be) (Magrini)
• 1955 – Napjaink hőse (Fernando)
• 1957 – Il cocco della mamma (Magyarországon nem mutatták még be) (Oscar)
• 1957 – Búcsú a fegyverektől (katona)
• 1968 – Ezer pofon ajándékba (O'Bannion)
• 1968 – Az utolsó számlát te fizeted (James Cooper)
• 1969 – Ötfős hadsereg (Mesito)
• 1969 – Vesztesek és győztesek (Magyarul még: Isten velünk) (Jelinek)
• 1971 – Négy légy a szürke bársonyon (Gott)
• 1972 – Élet vagy halál (Eli Sampson)
• 1972 – Vadnyugati Casanova (Hiram Coburn)
• 1972 – A maffia markában (Magyarul még: Sötét Torino) (Rosario Rao)
• 1973 – Piedone, a zsaru (Rizzo felügyelő, „Piedone”)
• 1973 – Az angyalok is esznek babot (Charlie Smith)
• 1975 – Piedone Hongkongban (Rizzo felügyelő, „Piedone”)
• 1976 – Zsoldoskatona (Ettore Fieramosca)
• 1977 – Charleston (Charleston)
• 1978 – Piedone Afrikában (Rizzo felügyelő, „Piedone”)
• 1978 – Akit Buldózernek hívtak („Bulldózer”)
• 1979 – Seriff az égből (Hall seriff)
• 1980 – Piedone Egyiptomban (Rizzo felügyelő, „Piedone”)
• 1980 – A seriff és az idegenek (Hall seriff)
• 1980 – Aranyeső Yuccában (Buddy)
• 1982 – Banános Joe (Banános Joe)
• 1982 – Bombajó bokszoló (Bud Graziano, „Bombázó”)
• 1982 – Rabló-pandúr (Alan Parker hadnagy)
• 1986 – Aladdin (Dzsinn)
• 1990 – Fél lábbal a Paradicsomban („Bull” Webster)
• 1997 – A végső határ (Elorza nyomozó)
• 1997 – Fuochi d'artificio (Magyarországon még nem mutatták be) vak énekes
• 1997 – Hárman az örökkévalóságnak (tv-film, országonként más tagolással, Magyarországon két részben) Bops
• 1999 – A szél fiai (Az aztékok bukása) (Quintero)
• 2002 – Atyai pofonosztó (Hope atya)
• 2003 – Dal a bordélyházból (Paravánok mögött dalolva) (Mesélő/kalózkapitány)
• 2008 – Pane e oilo (Laris)
• 2009 – Maffiózó vagyok drágám! (Pepe)

Televíziós produkciói:

• 1988–89 – Az óriási nyomozó (Magyarul még: Big Man) (6 részes sorozat) Jack Clementi
• 1990 – Extralarge (Magyarul még: Mint a buldog) (6 részes sorozat) Jack Costello, „Extralarge”
• 1992-93 – Extralarge II. (6 részes sorozat) Jack Costello, „Extralarge”
• 1995-96 – Őrangyalok (6 részes sorozat) Orso atya alias Bob
• 2010 – Nincs kettő séf nélkül (12 részes sorozat) Carlo Banci

Terence Hill-lel közös filmek

Felhasznált források:

Év	Magyar cím (alternatív magyar cím)	Eredeti cím	Szerep	Magyar hang	Rendező
1959	Hannibál	Annibale	Rutario		Carlo Ludovico Bragaglia
					Edgar G. Ulmer
1967	Isten megbocsát, én nem (Nincs bocsánat / Bunyó húsvétig)	Dio perdona… Io no!	Hutch Bessy	Kránitz Lajos	Giuseppe Colizzi
1968	Bosszú El Pasóban (A Pirinyó, a Behemót, és a Jófiú)	Quattro dell'Ave Maria, I		Vajda László
				Kránitz Lajos
1969	Akik csizmában halnak meg (Csizmadombi fenegyerek / (Akit nem a guta ütött meg)	La Collina degli stivali		Bujtor István
				Kránitz Lajos
1970	Az ördög jobb és bal keze	They Call Me Trinity	Bumburnyák	Bujtor István	Enzo Barboni
1971	Az ördög jobb és bal keze 2.	Trinity Is STILL My Name!		Bujtor István
	Kalózok háborúja (Blackie, a kalóz / Kalózok kincse / Fekete kalóz)	Il Corsaro nero	Blackie (Fekete) kapitány	Bujtor István	Lorenzo Gicca Palli
				Kránitz Lajos
				Csurka László
				Gesztesi Károly
1972	Mindent bele, fiúk! (Gyémántvadászok)	Più forte, ragazzi!	Salud	Kránitz Lajos	Giuseppe Colizzi
				Bujtor István
1974	Különben dühbe jövünk	...altrimenti ci arrabbiamo!	Ben	Bujtor István	Marcello Fondato
				Kránitz Lajos
	Fordítsd oda a másik orcád is! (Morcos misszionáriusok)	Porgi l'altra guancia	Pedro atya	Bujtor István	Franco Rossi
1977	Bűnvadászok	I due superpiedi quasi piatti	Wilbur Walsh	Bujtor István	Enzo Barboni
1978	…és megint dühbe jövünk	Pari e dispari	Charlie Firpo	Bujtor István	Sergio Corbucci
1979	Én a vízilovakkal vagyok	Io sto con gli ippopotami	Tom	Bujtor István	Italo Zingarelli
1981	Kincs, ami nincs (Aki barátot talál, kincset talál!)	Chi trova un amico, trova un tesoro	Charlie O’Brien	Bujtor István	Sergio Corbucci
1983	Nyomás utána!	Nati con la camicia	Doug O’Riordan / Mason ügynök	Vajda László	Enzo Barboni
				Bujtor István
1984	Nincs kettő négy nélkül	Non c'è due senza quattro	Greg Wonder / Don Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo	Bujtor István
1985	Szuperhekusok	Poliziotti dell’ottava strada	Steve Forest	Bujtor István	Bruno Corbucci
1994	Bunyó karácsonyig	Botte di Natale	Moses	Bujtor István	Terence Hill

Filmjelenetek

Terence Hill-lel és Harold Bergmannal a Nincs kettő négy nélkül című filmben, kettős szerepben

Kincs, ami nincs (Terence Hill, Sal Borghese és John Fujioka)

Magyar hangjai

• Bujtor István – a kettejük közti külső hasonlóság miatt kézenfekvő választás volt Spencer szinkronizálására. Főképp a MOKÉP és az MTV által forgalmazott filmekben hallhatjuk az ő hangját. Ha egy filmnek több magyar szinkronja is van, a rajongók számára a vele készült változat az „igazi”. Közmegelégedésre a DVD-kiadásokra többnyire ezek is kerültek fel, a rajongók sajnálatára viszont a kilencvenes évek közepén felhagyott a szinkronizálással. A külső hasonlóságot kihasználta az Ötvös Csöpi-filmekben is, melyeket a Piedone magyar változatának tekinthetünk. A 2005-ös Napló interjúban szinkronizálta utoljára.
• Kránitz Lajos – a kilencvenes évektől kezdve szintén gyakori magyar hangja volt, elsősorban kereskedelmi tévék és videóforgalmazók számára készült szinkronokban. Akadnak köztük újraszinkronizált filmek, de olyanok is, amelyeket eredetileg feliratosan mutattak be és csak később készült hozzájuk szinkron (Az angyalok is esznek babot, Piedone Afrikában, Sheriff az égből), illetve amelyeket eleve az ő hangjával ismert meg a magyar közönség (Banános Joe, Rabló-pandúr, Isten megbocsát, én nem!, Extralarge – 1. évad, Ezer pofon ajándékba, Vadnyugati Casanova, A szél fiai, Atyai pofonosztó). A DVD-kiadásokon többnyire akkor hallható a hangja, ha az az egyetlen magyar változat, illetve a Piedone-filmeknél mindkét szinkron választható. A 90-es években Bujtor külföldön tartózkodott. A szinkronstúdiók felkérték szinkronizálásra, de ő ezt visszautasította azzal a szándékkal, hogy nem fog hazajárni Bud Spencer filmeket szinkronizálni. Mivel Kránitz VHS kiadványoknál már szinkronizálta Bud-ot, a stúdiók őt kérték fel a további együttműködéshez. Egyszer fel is kereste Újréti Lászlót, mit szól az ötlethez. Nem akarta elvállalni, mert tudta, hogy Bud Spencer Bujtorhoz tartozik. Újréti erre azt válaszolta: „Ha te nem vállalod, keresni fognak mást”.
• Ujlaki Dénes – néhány mellékszerepben (Vesztesek és győztesek, Hárman az örökkévalóságnak), illetve idősebb korában készült filmben (Őrangyalok, A szél fiai, Hárman az örökkévalóságnak, Dal a bordélyházból) szinkronizálta a színészt.
• Papp János – néhány kései filmjében szinkronizálta: A végső határ, A szél fiai, Maffiózó vagyok, drágám, Nincs kettő séf nélkül. Az MTV decemberben készített Carlo Pedersoliról riportfilmet, ahol Papp János hangján szólalt meg, illetve az Atyai pofonosztó c. filmben kölcsönözte a hangját, melyet Remény atya címmel a FilmBox készített. Az MTVA 2014-ben készített Jónak lenni jó! című műsorában is ő kölcsönözte a hangját a riportnál.
• Gruber Hugó – a Bombajó bokszolóban ő volt a magyar hangja.
• Vajda László – a Bosszú El Pasóban eredeti szinkronjában, valamint a Nyomás, utána! egyik kevéssé ismert videóváltozatában szinkronizálta.
• Gesztesi Károly – a Kalózok kincse A második MTV által készített szinkronjában adja hangját míg, az első eredeti szinkronban Bujtor István és Kalózok háborúja címmel vetítették eredetileg.
• Csurka László – a Kalózok háborúja c. filmhez a Duna TV is készített egy szinkron-verziót Fekete kalóz címmel (ezt vetítette a TV2 is), melyhez magyar hangnak Csurka Lászlót szerződtették.
• Turi Bálint – az Ötfős hadsereg c. film első szinkronváltozatában egyetlenegyszer.
• Faragó András – A szél fiai c. filmben egyetlenegyszer, melyet Az aztékok bukása címmel készített a Pannonia Sound System.
• Törköly Levente – Az Ötfős hadsereg című film második szinkronváltozatában egyetlenegyszer.

Magyarul megjelent művei

• Különben dühbe jövök. Önéletrajz; közrem. Lorenzo de Luca, szerk. David de Filippi, ford. V. Pánczél Éva; Nyitott Könyvműhely, Bp., 2010
• 80 év alatt a Föld körül. Önéletrajzom második része; közrem. Lorenzo de Luca, ford. Malyáta Eszter; Libri, Bp., 2014
• Eszem, tehát vagyok. Étel- és életreceptek; közrem. Lorenzo De Luca, ford. Malyáta Eszter; Libri, Bp., 2015

Róla szóló könyvek magyarul

• Tobias Hohmann: Bud Spencer & Terence Hill krónikák; ford. Váradi Csilla; Wiamfilm Kft., Bp., 2013
• Bud Spencer & Terence Hill sztori; szerk. Francesco Carrà, ford. Ónodi Csilla; Vintage Media, Bp., 2015 (Bud Spencer, Terence Hill gyűjtemény)
• Bud Spencer & Terence Hill anekdoták; szerk. Marcello Gagliani, ford. Juhos Zsolt; Vintage Media, Bp., 2016 (Bud Spencer, Terence Hill gyűjtemény)
• Király Levente: Piedone nyomában. Hihetetlen történetek Bud Spencertől; Macro-Media, Bp., 2019
• Cristiana Pedersoli: Apám, Piedone; ford. Elekes Rita; Libri, Bp., 2019
• Király Levente: Hasonmások - Hihetetlen történetek Bujtor Istvánról és Bud Spencerről; Álomgyár Kiadó, Bp., 2020

Díjak, elismerések

• 1975 Bambi Awards – Győztes: Bambi Díj
• 1990 Giffoni Film Fesztivál – Győztes: François Truffaut Díj
• 1996 Giffoni Film Fesztivál – Győztes: François Truffaut Díj
• 2004 Jelölés: Ezüst Szalag díj
• 2010-ben egész életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat

Források

• Magyar Bud Spencer & Terence Hill rajongói oldal
• Bud Spencer a Bud Spencer és Terence Hill adatbázisban
• Bud Spencer profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• és Carlo Pedersoli vízilabdázóként az S.S. Lazióban
• Szász Barna, Jelinek Dóra: Bud Spencernél jártunk (videó). Index, 2014. október 9. (Hozzáférés: 2014. október 29.)
• Fencsik Tamás: Bud Spencer a pacalt is szereti. Origo, 2014. október 8. (Hozzáférés: 2014. október 29.)

További információk

• Hivatalos oldal
• Bud Spencer a Facebookon
• Bud Spencer a PORT.hu-n (magyarul)
• Bud Spencer az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Bud Spencer az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Bud Spencer a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Bud Spencer az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Bud Spencer Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 8.)
• http://budspencer.lap.hu