Artturi Virtanen

Artturi Ilmari Virtanen (Helsinki, 1895. január 15. – Helsinki, 1973. november 11.) finn vegyész. 1945-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat "az agro- és élelmiszerkémia terén elért eredményeiért", de elsősorban mert kidolgozta a zöldtakarmány silózásának tudományos hátterét.

Artturi Virtanen
Született	Artturi Ilmari Virtanen 1895. január 15. Helsinki
Elhunyt	1973. november 11. (78 évesen) Helsinki
Állampolgársága	finn
Gyermekei	Kalle Virtanen
Foglalkozása	kémikus biokémikus egyetemi oktató feltaláló
Iskolái	Helsinki Egyetem Imperial Alexander University
Kitüntetései	Memorial medal of the Winter War Memorial medal of the Continuation War Memorial medal of the War of Liberation (1918) Commander of the Order of the White Rose of Finland (1943. december 6.) kémiai Nobel-díj (1945) Cross of Liberty, 2nd Class (1945) Commander First Class of the Order of the Lion of Finland (1945. február 14.) commander of the Order of the Dannebrog (1951) Grand Cross of the Order of Merit for Agriculture (1951. június 28.) doctor honoris causa from the University of Paris (1952. november 29.) Finn Oroszlán Lovagrend nagykeresztje (1953. december 6.) A művészetek és a tudományok érdemrendje (1971)
Sírhelye	Hietaniemi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Artturi Virtanen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Artturi Virtanen 1895. január 15-én született Helsinkiben Kaarlo Virtanen és Serafiina Isotalo gyermekeként. Viipuriban végezte el a gimnáziumot, majd a Helsinki Egyetemen tanult biológiát, fizikát és kémiát, ahol 1916-ban M.Sc., három évvel később pedig szerves kémiából doktori fokozatot szerzett. A tejfeldolgozó Valion cég laboratóriumában kezdett el dolgozni és már 1920-ban ő lett a laboratórium vezetője. Ennek ellenére nem érezte magát eléggé felkészültnek erre a munkára és kilépett, hogy a Münsteri Egyetemen fizikai kémiát, Zürichben talajkémiát, Stockholmban pedig bakteriológiát tanuljon. 1923-1924 között a Stockholmi Egyetemen enzimológiát tanult a leendő Nobel-díjas Hans von Euler-Chelpintől, ekkor fordult érdeklődése a biokémia felé.

1924-től a Helsinki Egyetemen tanára volt, népszerű előadásain az élet kémiáját taglalta. Emellett a Vajexportálók Szövetkezetének laboratóriumában is dolgozott. Virtanen 1930-ban megalapította a Biokémiai Intézetet, egy évvel később pedig a Helsinki Műszaki Egyetemen kapott biokémiaprofesszori kinevezést. 1939-től a Helsinki Egyetem professzora is volt.

Munkássága

Virtanen 1924-ben kimutatta, hogy a glikolízishez hasonlóan a tejsavas és propionsavas erjedéshez is szükség van kofaktorokra és cukorfoszfátokra, vagyis a különböző végeredményű folyamatok nagyon hasonlóan indulnak. Megállapította, hogy az erjedés első lépése a cukor foszforilációja (a folyamatot néhány évvel később teljes egészében Gustav Embden és Otto Meyerhof derítette fel). Munkatársaival együtt elsőként ő derített fel teljes egészében egy fermentációs folyamatot: a dihidroxiaceton glicerollá és glicerinsavvá való bakteriális erjedését.

A 20-as évek végén Virtanen a hüvelyes növények gyökérgumóiban zajló nitrogénkötő folyamatot kezdte vizsgálni és kimutatta, hogy abban a leghemoglobin nevű vörös pigmentanyag fontos szerepet játszik. Tanulmányozta a vitaminszintézist a növényekben és szerves nitrogénforrások felhasználását.

1925-32 között kidolgozta a zöldtakarmány silózásának tökéletesített módszerét, melyet nevének kezdőbetűiből AIV-módszernek neveztek. Ennek lényege az volt, hogy a takarmányt híg kén- és sósavval kezelték, hogy pH-ját úgy állítsák be, amely megakadályozza a káros bakteriális erjedést. A korábbi módszerekkel a baktériumok a szilázs tápanyagainak akár felét is lebontották, míg az AIV-silótakarmány tápértéke nem károsodott. Virtanen kísérletileg kimutatta, hogy az így etetett tehenek teje és húsa teljes mértékben egyenértékű a hagyományosan táplált állatokéval. A későbbiekben megkísérelt részlegesen szintetikus takarmányt létrehozni a tehenek számára.

Felfedezte, hogy nátrium-foszfát hozzáadásával meg lehet akadályozni a vaj avasodását.

A 40-es évek végétől a növények kémiai összetételét vizsgálta és számos új aminosavat és nagy tápértékű kéntartalmú anyagot izolált belőlük.

Elismerései

Virtanen egy finn bélyegen

Artturi Virtanen 1945-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat az állattenyésztés gazdaságosságát jelentősen megjavító silózási módszeréért és egyéb élelmiszer- és agrárkémiai kutatásaiért. Róla nevezték el az 1449 Virtanen aszteroidát és a Virtanen-krátert a Holdon.

Családja

Virtanen 1920-ban vette feleségül Lilja Moisio botanikust. Két fiuk született, Kaarlo és Olavi. Virtanennek Helsinki mellett volt egy farmja, ahol a gyakorlatban is kipróbálta elképzeléseit. Egyszerűen élt, nem tartott autót – noha anyagilag megengedhette volna magának -, nem dohányzott és nem ivott alkoholt.

Artturi Virtanen 1973. november 11-én halt meg egy csípőcsont-törés komplikációinak következtében, 78 éves korában.

Források

• Artturi Virtanen – Biographical Nobelprize.org
• Artturi Virtanen Notable Names Database
• Hans von Euler-Chelpin Encyclopedia.com
• Artturi Ilmari Virtanen Encyclopaedia Britannica
• Artturi Virtanen Famous Scientists