Agorasztó Tivadar

Agorasztó Tivadar (Budapest, 1870. szeptember 16. – Budapest, 1945. január 20.) magyar politikus, jogász, országgyűlési képviselő. Az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottság elnökhelyettese volt. A budapesti V. kerület Petőfi téri görögkeleti magyar egyházközösség főgondnoka volt. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége és a Pest vármegyei Gazdasági Egyesület alelnöke. A Magyar Vöröskereszt Egyesület, a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület, az Alföldi Közművelődési Egyesület, a Budapesti Mentőegyesület, a Faluszövetség, az Országos Kaszinó és a Tisztviselő Kaszinó választmányi tagja volt. A Pest vármegye lexikonja szerkesztőbizottságának tagja.

Agorasztó Tivadar
Született	1870. szeptember 16. Pest
Elhunyt	1945. január 20. (74 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	szolgabíró (1893–1896, Szatmár vármegye) a magyar főrendiház tagja (1905–1918) alispán (1927–1928, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) a magyar felsőház tagja (1931–1944)
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1893)
A Wikimédia Commons tartalmaz Agorasztó Tivadar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Szülei: Agorasztó Szilárd és Emília voltak. Középiskoláit Budapesten, Szatmáron és Pozsonyban járta ki. A jogot Pozsonyban, Debrecenben és Budapesten végezte el. 1893-ban a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori diplomát kapott. 1893–1896 között Békés vármegye tiszteletbeli aljegyzője, valamint Szatmár szolgabírója volt. 1896–1900 között Pest vármegye al-, és főjegyzője, majd alispánja volt. 1900–1913 között a budapesti községi közigazgatási tanfolyam tanára volt. 1905–1906 között részt vett a nemzeti ellenállásban. 1905–1918 között a Főrendiház tagja volt. 1918. november 25-től feje, vezetője volt az ország első vármegyéjének. 1926-ban a Városok és Vármegyék Országos Mentőegyesületének egyik megszervezője és elnökhelyettese volt. 1929-ben nyugdíjba vonult. 1931–1944 között Pest vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagja, valamint a Felsőház tagja volt.

Sokat tett a Budapest környéki települések infrastruktúrájának fejlesztésében: kórházakat, művelődési és gondozó egyesületeket alapított. Az elsők közt szervezte meg a közigazgatási szakemberek képzését és továbbképzését, kidolgozta ezek tanfolyami tananyagát és a vizsgafeltételeket.

Művei

• Pestmegye Trianon után I-II. (1930)

Díjai

• Rákospalota díszpolgára (1923)
• Kalocsa díszpolgára (1926)
• Szentendre díszpolgára (1926)
• a II. osztályú Magyar Érdemkereszt (1929)

Források

• Névpont.hu
• Magyar Színművészeti Lexikon
• https://mtda.hu/ADATBANK/MAGYAR%20POLITIKAI%20LEXIKON/magyar_politikai_lexikon_2.PDF
• Országgyűlési almanach 1931-1935
• Országgyűlési almanach 1931-1936
• Országgyűlési almanach 1935-1940
• Országgyűlési almanach 1939-1944

További információk

• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., [1937].
• Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet Erdély. 4. kötet Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
• A magyar legújabb kor lexikona. Szerkesztő: Kerkápoly M. Emil. Budapest, 1930.
• Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogú város adattára. Szerkesztette: Csatár István, dr. Hovhannesian Eghia és Oláh György. Budapest, 1939. Kultúra Könyvnyomdai Műintézet
• Révai új lexikona I. (A–Baj). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. ISBN 963-901-595-4  
• Szentendrei arcképcsarnok II. Elődeink. Összeállította: Pethő Zsoltné Németh Erika. Szentednre. 2006.