Ángyán János (orvos)

(1886–1969) belgyógyász, orvos, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 16.

Vörösberényi Ángyán János (Budapest, 1886. április 9.[1]Pécs, 1969. július 19.)[2] belgyógyász, egyetemi tanár, Ángyán Béla (1885–1959) ügyvéd, politikus testvére.

Ángyán János
SzületettÁngyán János György
1886. március 9.
Budapest
Elhunyt1969. július 19. (83 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
HázastársaZsedényi Klára
(h. 1916–1969)
SzüleiÁngyán Béla
Foglalkozása
  • belgyógyász
  • egyetemi oktató
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1908, orvostudomány)
SírhelyePécsi Köztemető(parcella: Y, sor: I., sírhely: 52)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ángyán János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Ángyán János sírja a Pécsi Köztemetőben. Parcella Y. Sor 1. Sírhely 52

Életpályája

szerkesztés

Ángyán Béla (1849–1920) kórházi főorvos, egyetemi magántanár és Zettner Aranka (1862–1940) fiaként született. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban végezte (1895–1903). 1908-ban a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerzett oklevelet. 1907-től az egyetem kórbonctani intézetében Petrik Ottó mellett volt gyakornok. 1909-ben a berlini R. Koch Intézetben dolgozott, 1909-től 1923-ig a budapesti II. sz. belklinikán; 1912-től tanársegéd volt, 1921-től adjunktus, majd megbízott intézetvezető lett. Az első világháború alatt (1914–1918) a 7. hadsereg bakteriológiai és kórtani osztályának, majd a helyőrség szívbeteg-állomásának a vezetője volt.

Budapesten az egyetem dékánja, majd rektora volt a második világháború előtt. 1923-tól a pécsi Erzsébet Tudományegyetem orvosi karán tanított és 1959. évi nyugdíjazásáig a belgyógyászati klinikát vezette, amelynek létrehozásában nagy szerepe volt. 1935–1936-ban dékán, 1943–1944-ben rektor volt.

Az üzemegészségügy területén működött: ő honosította meg a szilikózis vizsgálatokat a Baranya megyei bányákban. Az általa vezetett klinikán a tuberkulózissal is foglalkoztak. Mint közéleti ember, több szakbizottság tagja volt. Szorgalmazta a harkányi gyógyfürdő fejlesztését.

Házastársa Zsedényi Klára (1895–1985) volt, Zsedényi Béla és Huzella Margit lánya, akit 1916. április 14-én Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.[3]

Főbb publikációi

szerkesztés
  • Az agyféltekék részarányos kiterjedésű gliomatosisa. (Orvosi Hetilap, 1911. németül: Symmetrische Gliomatose der Grosshirnhemisphären. Zeitschrift für die gesammte Neurologie und Psychiatrie, 1911)[4]
  • Untersuchungen zur Blutgerinnung beim Menschen. van den Velden, Reinharddal. (Biochemische Zeitschrift, 1912)
  • Der Einfluss der Vagi auf die automatisch schlagende Kammer – auf den idio-ventrikulären Rhythmus. (Archiv für die gesammte Physiologie, 1912)
  • A vagusok hatása az atrioventrikularis szívverésre. (Magyar Orvosi Archivum, 1913)
  • Automatás kamaraműködés és pitvarfibrillálás. (Orvosi Hetilap, 1913)[5]
  • A belorvostan tankönyve. Egy. tankönyv. I–II. köt. Szerk. Jendrassik Ernő. Írta. Többekkel. (Budapest, 1914)
  • Der Einfluss des Vagusdruckversuches bei atrioventrikulärer Schlagfolge. (Zentralblatt für Herz- und Gefässkrankheiten, 1914)
  • Digitalis-mérgezés. (Orvosi Hetilap, 1919)
  • Belorvosi diagnosztika. Egy. tankönyv. Szerk. Jendrassik Ernő. Írta. Többekkel. (Bp., 1921 2. javított kiadás. 1923., 3. javított és bővített kiadás. 1932)
  • A szanatóriumok jelentősége a tüdővész elleni küzdelemben. (Pécs, 1930) Harkány gyógyfürdő. Szerkesztette., a bevezetést írta. (Budapest, 1931)
  • A tüdőtuberkulózis sebészi kezelése. (A Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesülete kiadványa. Bp., 1932)
  • A tüdőtuberkulózis diétás kezelése. (A Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesülete kiadványa. Bp., 1932)
  • A gyomor működészavaraival összefüggő károsodásokról. (A pécsi Magyar Kir. Erzsébet Tudományegyetem Belklinikájának Munkálataiból. 2. Pécs, 1933)
  • A tüdő és a szív kölcsönös kapcsolatainak klinikai jelentősége. (A pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Belklinikájának Munkálataiból. 3. Pécs, 1933)
  • A pécsi belklinika szervezete és működésének tanulságai. (Magyar Kórház, 1934 és külön: Bp., 1934)
  • A colitis probléma. (A Magyar Belorvosok Egyesülete Nagygyűlésének Referátumai, 1935)
  • A tüdőtuberculosis klinikájának mai állása. (Orvosképzés, 1936)
  • A fertőző bajok kóros életjelenségei. (Egészség, 1937)
  • A gastroentitis acuta. – Pseudoperitoneitis. (Orvosképzés, 1939)
  • A gümőkór elleni védekezés törvényjavaslatáról. 1–3. (Dunántúl, 1940)
  • A vérkeringés zavarainak kutatásáról. (Orvosképzés, 1941)
  • Pneumonia-problémák. (Az 1941. évi balatonfüredi Orvoshét előadásai. Balatonfüredi Orvosi Tanács kiadványa. Balatonfüred, 1942)
  • A hashajtásról. (Orvosképzés, 1943)
  • A felnőttkori meningitis tuberculosa gyógyítása. Háber Józseffel. (Orvosi Hetilap, 1955. 3.)[6]
  • Jendrassik Ernő emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1958. 51.)
  • Az orvosi hivatás az emberi kultúrában 1937-ben írták… (Kórház [folyóirat], 1997).
  • A felnőttkori meningitis tuberculosa gyógyítása. Orvosi Hetilap, 1954.