Erbusco
Erbusco (korábban Villa d'Erbusco) település Olaszország északi részén, Lombardia régióban, Brescia megyében, a Franciacorta hegyvidéken. Lakosainak száma 8746 fő (2023. január 1.).[1] Erbusco Adro, Cazzago San Martino, Cologne, Rovato, Coccaglio és Palazzolo sull’Oglio községekkel határos.
| Erbusco | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Lombardia |
| Megye | Brescia |
| Frazionék | Lovera, Pedergnano, Spina, Villa, Zocco |
| Polgármester | Ilario Cavalleri |
| Irányítószám | 25030 |
| Körzethívószám | 030 |
| Forgalmi rendszám | BS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 8746 fő (2023. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 546,63 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 236 m |
| Terület | 16 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′, k. h. 9° 58′45.600000°N 9.966667°EKoordináták: é. sz. 45° 36′, k. h. 9° 58′45.600000°N 9.966667°E | |
 | |
| Elhelyezkedése Brescia térképén | |
| Erbusco weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erbusco témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Természetföldrajz
szerkesztésA Monte Orfano lábánál, a Pó-síkság és az Oglio folyó vízgyűjtő területe között fekszik.
Története
szerkesztés
Már Kr. e. 5000 körül az újkőkorban is lakott volt, majd a kelták, az etruszkok, a cenomanosok, a rómaiak (Gallia), a longobárdok (a település ekkor a Szent Júlia Királyi Monostor birtokában volt) és a franciák éltek itt.
A Miasszonyunk-templom mai változata a 12. században épült, a korábbi maradványok a kereszténység előtti időkből származhatnak. Szintén figyelemre méltó az Iseói-tó környékéről előkerült 9. századi homokkő pluteo, melyet Amelio Tagliaferri,[2] Gaetano Panazza és Araldo Bertolini[3] tártak fel, a darabok a római Miasszonyunk-templomra emlékeztetőek.
Az első világháború során az olasz hadsereg különleges kiképzőállomása működött itt. Az alpini hadnagy Giovanni Rolandi így írt az 1918. november 1-én megkezdett Tonale-hágón keresztül történő végső támadás nyomulásról::[4]
: „(...) a 161-es Compagnia del Mandrone [hegyi osztag], amely tagjait Erbuscóban képezték (...)”
Gazdaság
szerkesztésA településen székel a CDS Holding ingatlankereskedelmi vállalat.[5] A település a Franciacorta DOCG bor egyik termelési helye.[6]
Közlekedés és infrastruktúra
szerkesztésErbuscót is érintette a régióban 1897 és 1915 között közlekedő Iseo–Rovato–Chiari villamosvonal.[7] Napjainkban a település közelében halad el a Torino–Trieszt (A4-es) autópálya. A településen található a több, mint 120 üzlettel rendelkező Le Porte Franche bevásárlóközpont.[8]
Sportélet
szerkesztésA 2001-es Giro d’Italia 16. szakasza innen rajtolt.[9]
Látnivalók
szerkesztés
- Miasszonyunk-templom
- Abbazia de Santo Catricalà da Zingonia
Híres személyek
szerkesztés- Giovanni Battista Piccioli (1957–), püspök
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ Tagliaferri A., (1965) I longobardi nella civiltà e nell'economia italiana del primo Medioevo. Giuffrè, Milánó
- ↑ Panazza G., Bertolini A., (1984) Arte in Val Camonica - vol 3 - I. Industrie grafiche bresciane, Brescia.
- ↑ Luciano Viazzi. I Diavoli dell'Adamello. Mursia, Milánó, 480. o. (1981)
- ↑ CDS Group. [2016. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 14.)
- ↑ BresciaTours
- ↑ Claudio Mafrici (1997. november 1.). „I binari promiscui - Nascita e sviluppo del sistema tramviario extraurbano in provincia di Brescia (1875-1930)”.
- ↑ Le Porte Franche
- ↑ CyclingNews
További információk
szerkesztés- Hivatalos oldal
- Erbusco az OpenDirectoryProject oldalán (olaszul)
